Évről évre azzal a problémával szembesül a Magyar Kézilabda Szövetség, hogyan töltse fel az élvonalbeli bajnokságokat. Egyrészt a szakemberek úgy vélik, egyszerűen nincs ma Magyarországon tizenkét élvonalbeli csapatra való NB I-es szintű játékos, másrészt a feljutók anyagi nehézségek miatt gyakran nem vállalják az indulást, a kiesők így maradhatnak az élvonalban. Az utóbbi években a Kiskunhalas, majd a Dunaújváros közel járt ahhoz, hogy a szezont se tudja befejezni, mert elfogyott a pénze.

A jelenleg is zajló bajnokságban talán Vácott volt a legsúlyosabb a helyzet, az elődöntőbe jutott együttesnél év közben kellett megszorító intézkedésekhez nyúlni.

A legnagyobb problémát általában az irreális, nem a piacnak és nem a női kézilabdának megfelelő fizetések jelentik, illetve az, hogy mindig akadnak olyan klubok, amelyek túlságosan felverik a játékosoknak ígért pénzeket. Információnk szerint a bajnok Győr magyar csillagai egymillió forint felett keresnek havonta, de a Vácnak is akadt ilyen játékosa, nem csoda, hogy nem bírta az anyagi megterhelést. A középmezőny csapatainál sem ritka a 400-600 ezres fizetés, akad olyan kölcsönjátékos, aki félmillió forintos havi juttatást kap.

Győr: jó példa a tökéletes gazdálkodásra

Győrben évről évre stabil az anyagi helyzet, az ötven kisebb-nagyobb szponzor, illetve az Audi mellett csak a város 115 millió forinttal támogatja a női kézilabdát, a klub költségvetése 600 millió forint, így aztán azt sem érezte meg a klub, hogy az elmúlt években az OTP vagy az E.on kihátrált mögüle.

Ilyen pénzösszegek mellett könnyedén lehet azon gondolkodni, hogy melyik világklasszist melyik új csillag váltsa. Sőt megkockáztathatjuk, ha a névszponzor kiszállna, ugyan nem a BL-győzelem lenne a cél, de esetenként az elődöntő, vagy a többi nemzetközi kupa megnyerése elérhető lenne.

( Origo Sport )