Ennek kapcsán beszélgetett vele a Magyar Nemzet újságírója a mai keresztény felfogás sajátosságairól, az ezredforduló vallásosságáról, az elvilágiasodásról, a Nyugat- Dunántúl hitéletéről, az egyházi törvényről, valamint az állam és az egyház kapcsolatáról.

- Jólesik, hogy a városatyák ilyen rangos elismerésben részesítettek. Tizennyolc éves korom óta, negyvenhét éve élek Pannonhalmán. A rendszerváltás hajnalán lettem főmonostori perjel, majd később főapát. Akkor azt mondtam, hogy az egyház kommunizmus alatti négy és fél évtizedes visszafogottsága után a pannonhalmi főapátság és a hitélet újjászervezése a legfontosabb, tehát együtt kell kiépítenünk az itteni hitéletet. Persze az együttműködés nem volt mindig felhőtlen, hiszen egyidejűleg értékek és érdekek mentén haladtunk, de mindig támogattam a városatyák kezdeményezését, beleértve Pannonhalma várossá nyilvánításának szándékát is. Azt gondolom, hogy a pannonhalmiak - híveim, munkatársaim, világi emberek, templomba járók, egyszerű dolgos emberek - érzik, hogy a főapát szereti őket. Ez nagyon sokat jelent.

A teljes interjú a szombati Magyar Nemzetben olvasható.