A győriek körében jól ismert a Honvéd ligetben álló Révai Miklós Gimnázium épülete, amelyet 1893-ban építettek a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskola számára. Az iskola története azonban sokkal korábbra, 1778-ig nyúlik vissza, amikor megalapították a Nemzeti Főbb Iskolát és hozzá kapcsolódóan 1787-ben a Győri Királyi Főbb Rajzoló Iskolát.

A mai Liszt Ferenc utca 6. számú épület – napjainkban a Liszt Ferenc Zeneiskola – volt az, amely 1778-tól a Nemzeti Főbb Iskolának és a későbbiekben a Győri Királyi Főbb Rajzoló Iskolának is otthont adott. Ez a két intézmény szorosan összefonódva fejlődött tovább, egészen a főreáliskola kialakulásáig, mely még később a mai Révai Miklós Gimnázium lett.

Még 1743-ban, amikor Győr visszakapta Mária Teréziától szabad királyi városi rangját, a város átvette a káptalantól az elemi iskolát és annak további gondozását, amely ekkor alelemi (triviális) volt. Az elemi iskola – immár városi iskola – a káptalan épületében maradt addig, míg 1778-ban a helytartótanács jóvoltából megkapta az úgynevezett nemesi konviktusi, XVI. századból származó épületet, melyben egykor a jezsuita teológiahallgatók laktak.

Az 1950-es években készült felvételen jól láthatók az udvar reneszánsz oszlopai, az árkádos folyosó. Az épület copf stílusú homlokzatát a benne működő rajziskola idején építhették meg.

Az 1777-ben kiadott rendelettel a nagyobb lakosságú szabad királyi városokat főelemi (schola normális) iskolák és az azokkal kapcsolatos rajziskolák alakítására utasították. A helytartótanács 1777 decemberében és 1778 februárjában leküldött rendeleteiben végre megmagyarázta a városnak a nagy különbséget, mely a régi alelemi és a mostani főelemi iskola között van. Utasította az iskola épületének kijelölésére és berendezésére, utalva egyúttal arra, hogy valamennyi szab. királyi város e költségeket önmaga fedezi, s egyedül „Győr város tanúsított ezen legfelsőbb királyi paranccsal szemben ellenkezést, miért is a város ezen eljárását elítéli, végre szigorúan meghagyja, hogy most már minden további halogatás nélkül a főelemi iskolát állítsa fel s rendezze be”.

II. József még tovább fejlesztette a rajziskola szervezetét és feladatát. Felismerte, hogy a rajzoktatás milyen jelentős szerepet játszik az egyes iparágak fejlődésében, tökéletesítésében. Kötelezte ezért az összes iparosság tanulóit, hogy legalább egy éven át látogassák a rajziskolát vasárnapokon és ünnepeken, és ott szerzett tudásukat írásbeli okmánnyal igazolják felszabadulásuk előtt. A mesterek e bizonyítvány nélkül nem bocsáthatják remekhez tanulóikat.

A létrehozott felsőbb iskola a gyakorlati élethez igazodóan nagyobb hangsúlyt fektetett a reáliák, a műszaki és gazdasági ismeretek tanításának. Időközben Győr város vezetősége, sok sürgetés után, végre megszervezte a nemzeti rajziskolát is, melynek tanítói székére Révai Miklóst hívta meg. 1787-ben megkötötte vele a szerződést arra, hogy a rajziskola vezetését vegye át, és a nemzeti főiskola IV. osztályában tanítson mértant, géptant, polgári építészetet és földrajzot.

A Nemzeti Főbb Iskolához kapcsolódó rajziskola annyiban volt külön szervezet, hogy tanulói részben a város minden fokú intézetéből kerültek ki, részben mesterlegények, inasok vagy egyéb érdeklődők voltak, akik vasárnap részesültek oktatásban.

Olvasd tovább itt..