Heti négy edzéssel készülnek a gyerekek, háromszor másfél órában a Magvassy Sportcsarnokban, egy alkalommal erőnléti, koordinációs foglalkozással – köszönhetően Rákóczi Tibor igazgató úrnak - a Lukács Iskola tornatermében.
Furcsa helyzetben érzem magam, hiszen saját csapatomról kell írnom, és bár minden szentnek maga felé hajlik a keze, meg kell próbálnom objektívnek maradni. Ez azonban bármennyire is szeretném, nem fog sikerülni. Nagyon a szívemhez nőttek ezek a gyerekek. Már a harmadik éve foglalkozom velük, végignéztem minden botladozásukat, ismerkedésüket a „nem pattogó” labdával, amely azután a legjobb barátjuk lett. Láttam, hogyan tanulnak tudatosan gondolkodni, csapatban dolgozni, és szó nélkül végrehajtani minden „inkvizíciós” gyakorlatomat. Nincs nagyobb öröm egy edző számára, mint mérkőzésről mérkőzésre viszontlátni az általa oktatott taktikai elemeket.

Szóval elfogult vagyok, és ezt nem is szégyellem. Ezek a gyerekek számomra a jövő zálogai, a klub és nyugodtan mondhatom az én befektetésem, mert ezek közül a fiatalok közül biztosan találkozhatunk majd jó párral az első csapat keretében. Ők azok, akiket végleg megfertőztünk a futsal „vírussal”, akik nem csak művelik, de értik is ennek a csodálatos játéknak minden csínját-bínját. Élvezik amit csinálnak, játéknak tekintik, ami persze érthető, tekintettel az életkorukra. De ha téttel bíró mérkőzéssel lépnek pályára, hihetetlen, nyugodtan mondhatom, profi módon teszik a dolgukat, törnek a győzelemre és nagy örömömre az esetek többségében ezt el is érik. Tudom, és a klub vezetősége is ugyanezt tűzte ki célul, hogy nem az eredmények számítanak, hanem a folyamatos fejlődés, az egyre képzettebb, tudatosabb játékosok nevelése, de azért nem mindegy ezeknek a fiúknak, mi a meccs végeredménye. Rengeteg tornán indultunk az elmúlt években, gyönyörű trófeákkal gazdagítva a klub amúgy sem kicsi serleggyűjteményét, de ez az első év, amikor a nemzeti bajnokságban indulhatunk, és ez már komoly megmérettetés az U13-as csapat számára. Sok nehézséggel szembesültünk, amelyből a legnagyobb annak a pesti pályának a mérete, amely messze van az általunk megszokottól, és ehhez nagyon nehezen alkalmazkodtunk. Egy bajnoki szezon hosszú és fárasztó, de ha a végelszámolásnál minden mérkőzésen kihoztuk magunkból a maximumot, én elégedett leszek az eredménnyel. A csapat nagy része 2000-es születésű játékosokból áll, és Papp Bence, Végh Alex, Józsa Kevin, Németh Roland, Kaszás Ágoston, Kádár Soma, Gacs Máté, ők még jövőre is ebben a korosztályban játszanak majd, míg a ’99-esek, akik közül a legtehetségesebbek: Varjú Mátyás, Halász Máté, Mikó Patrik, Németh Marci, Bak Dorián, Csonka Kristóf, Balogh Ákos, Pécsi Balázs, Varga Martin már az U15-ös korosztályhoz csatlakoznak a következő bajnoki szezonban. Egy hölgy is dolgozik velünk már harmadik éve, Pintér Vanessza, aki ha a női csapatban kezd majd el játszani, a legtehetségesebbek közé fog tartozni.

Sok szép élmény vár még rám ezekkel a srácokkal, és remélem, ha majd első nyilatkozataikat adják a felnőtt csapat játékosaiként, megemlítik majd, hogy kitől tanulták meg a játék alapjait. Nekem ez lesz majd a legnagyobb elismerés.

Molnár Attila