Milyen út vezet egy kisvárosból a fővárosba és a hírnévhez? Ezt ő maga, Hernicz Albert meséli el most az InfoGyőr olvasóinak. És még sok mást is.

Hogyan kezdődött a pályafutásod?

A csornai Széchenyi István Általános Iskolába jártam, az anyukám 5 éves koromban beíratott a helyi amatőr néptánc együtteshez. Majd jött a 8. osztály, pályaválasztás. Szerettem volna a táncot folytatni és egyben kikerülni Csornáról. Olyan szerencsém volt, hogy egy négyévente induló képzésbe pont beleestem, jelentkeztem és fel is vettek. Ez volt a budapesti Magyar Táncművészeti Főiskola gimnáziuma. Itt érettségiztem, majd 2004-ben államvizsgáztam a főiskolán, néptánc-színházi tánc szakon. Mert harmadikos gimnazistaként már első éves főiskolás voltam és a szakmai tárgyak, mint a balett, a moderntánc, néptánc már főiskolai tárgynak számítottak.

Melyik stílus áll a szívedhez a legközelebb?

A néptánc a társaság miatt volt nagyon jó, de már kisgyerek korom óta a videoklipekben a háttértáncosok voltak azok, akik a leginkább megfogtak és stílusban a break és a hip-hop nyerte el a tetszésem. Nekem is volt egy Michael Jackson rajongós időszakom. Egy időben, amikor hazamentem suli után, szinte minden nap megnéztem a videoklipjeit, tanultam a táncát és próbáltam leutánozni. De ha egy kedvenc stílust kellene most mondanom, az a hip-hop lenne.

Jelenleg a VARIDANCE tagja vagy, amit Vári Bertalan vezet. De így, ebben a felállásban nem is olyan régóta léteztek. Több névváltoztatáson is átestetek és jöttek új tagok is. Te mikor és hogyan lettél a „csapat” tagja és hogy alakult ki a jelenlegi felállás?

Ahogy kikerültem a Táncművészeti Főiskoláról, egyből felvételt nyertem aZ Experidance-be, ahol 4 évet töltöttem. Vári Bertalan ott alapító tag és társ koreográfus volt, de szeretett volna kiválni és saját csapatot alapítani. Ez meg is történt. Hét táncos csatlakozott hozzá, köztük én is, majd még három fővel bővültünk. Ez 2008 márciusában történt. Mi voltunk a Győrben is jól ismert Presidance Company. Majd különböző okok miatt ismét egy névváltoztatás történt. Akkor lettünk Varidance. A jelenlegi felállás nagyjából egy éve működik, 14 fővel, Bercit is beleszámítva.

A Varidance hány saját darabot szült eddig?

Az új névvel májusban volt a premier, Variations címmel a Nemzeti Táncszínházban. Most 27-én pedig jött az új darab, a Montázs. Így jelenleg két egész estés darabja van az együttesnek, de dolgozunk már a harmadikon.

Szerencsésnek éreztem magam, amikor ott lehettem az egyik előadáson.
Annyira sokszínű és ötletes volt az egyedi bevezetőkkel, hogy eddig ehhez hasonlót még nem láttam. Mesélnél erről a darabról az olvasóknak? És persze arról is, hogy a Montázs mit tartogat?

Hát igen, nem megszokott, hogy egy táncos önmagáról szólva, pár mondattal vezesse fel a rászabott produkciót. Ez a Variációkban így indul, majd bővül a hozzá csatlakozó társakkal. Ebben a produkcióban mindenki megmutathatta, hogy ki is ő valójában, mit szeret a legjobban. Én itt is a hip – hop- ot választottam, de ahogy láthattad volt sztepp, bádogkanna, dobverő, esernyő és még képzeletbeli pisztoly is. A Montázs pedig egy érzésvilágot fog közvetíteni. Több lesz a magyar néptánchoz való viszony. Jó lesz a muzsika is, a Kerekes Band vagy épp a Csík zenekar aláfestésével láthatja a közönség.

Akkor van munkád, nem is kevés, de ha akad egy kis szabad időd, akkor azt mivel töltöd a legszívesebben?

Nagyon szeretek kortárs előadásokra járni. Bejönnek a spontán „iszogatások”, amikor egy-egy előadás után a művészekkel beülünk valahová. Hogy fogalmazzak, talán úgy, hogy szeretem a bohém életet. De ezen kívül például én hip- hop- ot is tanulok, persze ha időm engedi.

Vannak kedvenc dolgaid? Mint például egy étel, film?

Étel? Hát a rántott hús! Bármikor, jó nagy mennyiségben. És nagyon szeretem Tarantino összes filmjét, de úgy általában a művészfilmeket nagyon kedvelem.

Akkor most eljött a pillanat: Albi, engedd meg, hogy feltegyem azt a bizonyos kérdést, amire szerintem most minden fiatal lány kíváncsi: Van barátnőd? Milyen az ideális nő számodra?

Nincs barátnőm és ideálom sincs. Szóval nincs megkötésem, hogy a fekete hajú lányok tetszenek vagy épp a kék szeműek. Ami igazán fontos, az kiderül az első beszélgetésnél. Persze számít a külső. De az összhang a fontos. Az első benyomás, a kisugárzás és természetesen az, hogy az érdeklődési körünk
megegyezzen. Például ő is szeressen színházba járni és hogy kortárs darabokra el tudjak vele menni…

Nem áll módunkban megadni Albi telefonszámát, de egy képet azért közlünk. Csajok, menjetek el egy előadásra, nem fogjátok megbánni…de ha a pasitokat elviszitek, garantáltan odalesznek ők is!