„Különböző stílusok és megközelítések, ami összeköti őket, az a minőség" - sommázza 15 év pannonhalmi háztermését Nagy Tamás, „civilben" maga is fontos szakrális épületek építésze, egyben a Kortárs építészet Pannonhalmán című kiállítás kurátora. A kolostor dongaboltozatos termében tizenkét elkészült és épülőfélben levő projekt mutatkozik be; a legkorábbi az 1997-ben elkészült Diákkápolna, a legfrissebb pedig az apátság egyéni megközelítését is lehetővé tevő új látogatóbejárat, illetve a bazilika felújításának tervei - ezek építése uniós források segítségével jövőre fejeződik be.

A sorozat első épülete, a Diákkápolna maga is érdekes történet - avat be a részletekbe Czigány Tamás győri építész, a Czita Építész Iroda vezetője, aki munkatársaival a kiállított házak közel felét jegyzi. A megszüntetett régi kápolna helyett a kilencvenes évek közepén egy hálótermet kezdtek el használni erre a célra. A győri építészeket három, a misézéshez szükséges berendezési tárgy tervezésére kérték fel, de hamarosan kiderült: jóval komolyabb munkára lenne szükség a beosztása miatt használhatatlannak bizonyuló teremben. Pénz nemigen akadt, így Czigány Tamásék egyszerűen felhúzták a teremben a tervezett berendezés életnagyságú makettjét hullámpapírból és fenyőlécekből, majd hagyták, hogy a használat érlelje meg a döntést. Egy hónap múlva jött a telefon: felkérték őket a befejezésre.

Azóta a Czita Építész Iroda tervezésében három másik ház épült fel, és elkészültek a meglévő és a középkori várfal közé süllyesztett, 10,5 méteres szintkülönbséget áthidaló új látogatóbejárat tervei is. A 2003-ban átadott borászat az antik és középkori pannonhalmi szőlőkultúrát éleszti újjá. A méretes épület nagy része a dombba rejtőzik, kívülről csak néhány egyszerűen formált, kővel burkolt kubusos tömeg jelzi. Lejjebb, a domb lábánál áll a 2009-re befejezett biomassza-fűtőmű, amely a népi építészetből ismert pajták és csűrök kortárs átirata. Egyszerű, de roppant látványos szerkezetének köszönhetően nem csak a tervezett célokra alkalmas, de az augusztusi Arcus Temporum fesztiválon például koncertteremként is bizonyíthat. Czigány Tamásék legfrissebb, tavaly nyáron átadott munkája a régi gőzmosoda átépítésével létrejött, közösségi épületből és négy lakóházból álló zarándokközpont, illetve az ehhez kapcsolódó erdei kápolna. Az apró, de szépséges épületet teljes egészében fából emelték, a kéthetes munkában pedig a kivitelező cég munkatársai mellett győri és budapesti egyetemisták, valamint a Czita teljes tervezőbrigádja is tevékenyen részt vett. A kápolna így igazi közösségi alkotás, építését az egyik résztvevő filmen is megörökítette.

„A szerzetességnek része az egyszerűséghez való vonzódás" - válaszolja Varga Mátyás OSB, az apátság kulturális igazgatója arra a kérdésünkre, honnan a felépült házak egységes hangneme, tiszta formavilága. Az utólag kialakult egységes arculathoz a lökést az igazgató szerint a borászat és a fogadóépület adták. Ezek „elég korán épültek" ahhoz, hogy a szerzetesi közösség is feldolgozza és magáénak őrizze az itt képviselt nívót. Kívülről, például a környékbeliek vagy volt diákok részéről ugyan érkezett a történelmi és a kortárs épületek közötti összhangot hiányoló kritika, de a bencések erre egyszerű választ találtak: ahogy az apátsághoz az elmúlt millennium minden kora a maga legjobbját adta, úgy most sem adhatjuk ennél alább - ez pedig a színvonalas, nemzetközi mércével is értékes kortárs építészetet jelenti.

Pannonhalma leginkább reprezentatív új épületegyüttese két országos tervpályázat eredményét tükrözi. Alapvetés volt, hogy a turisták a továbbiakban nem hajtanak fel a világörökség részét képező apátságba, hanem félúton leparkolnak és gyalog teszik meg a hátralevő távolságot. A séta kezdőpontja, a fogadóépület 2004-re készült el a Budapest Sportarénáról ismert Skardelli György tervei alapján. A kővel burkolt, visszafogott tömb főhomlokzatán az ablaksávok keresztet formálnak - bár a tervező bevallása szerint ez eredetileg nem is volt szándéka. Az első emeletről a hegyoldalra vezető híd szimbolikus kaput képez; a túloldalon keskeny betonlépcsőn jutunk fel a fák közt az apátsághoz.

A fogadóépülettel szemben hosszú, vöröses kővel burkolt hasáb nyílik el, két oldalán üvegfallal nyitva a remek panorámára. Ez a Viator étterem 2010-ből, a holland-magyar Roeleveld Sikkes iroda munkája. A Kosaras-domb korábban legyalult és parkolóvá alakított tetejét visszaépítve az éttermet zöld növényzet veszi körül; a nyitott garázst, illetve az épület konferenciatermet tartalmazó alsó szintjét a domb mélyébe rejtették. A vendéglátótér könnyed hasábja, amelyhez terasz is kapcsolódik, szinte lebeg a domb felett. „Minőségi építészet csak igényes megbízóval jöhet létre"- szögezi le a kiállításon vetített kisfilmek egyikében Dick Sikkes, az iroda holland vezetője.

Az új építmények fontos, ha nem is annyira feltűnő csoportját képezi az arborétumban létrehozott labirintus, a többnyire a szerzetesek által használt Hospodárkert új szabadtéri színpada, illetve a gyógynövénykertben álló teaház. Mindhárom a Palartium Stúdió építésze, Szilágyi Klára munkája.

A bazilika külön fejezet az építkezések történetében. Ez volt a legjelentősebb műemléki épületrész, amelyet az 1996-os millenniumra nem újítottak fel. Akkora még nem érett meg a válasz a hogyan kérdésére - mondja Varga Mátyás. A templom rendkívül érzékeny és összetett probléma, hiszen a szerzetesek személyesen is kötődnek hozzá, a szertartások mellett helyet ad világi rendezvényeknek, például koncerteknek, ráadásul fontos műemlék. Felújításához hosszas előkészületek, külső szakértők bevonása és a belső egyeztető fórumként létrehozott Bazilika Műhely megalakítása után két építészt kerestek meg: a svájci Peter Zumthort és a brit John Pawsont. Zumthor, aki korábban már dolgozott bencéseknek, az idő rövidsége miatt nem tudta volna vállalni a feladatot, Pawson viszont igen. A brit minimalista építész-designer a csehországi Nový Dvůrban 2004-ben elkészült trappista kolostorával győzte meg a pannonhalmiakat arról, hogy alkalmas a feladatra - a biztonság kedvéért a közösség egy tagja egy hetet el is töltött a csehországi falak közt.

Természetesen ők is hallották azt az anekdotát, hogy a ciszterek a New York-i Calvin Klein-üzletbe betérve lelkesedtek fel és annak nyomán keresték meg a kereskedelmi területen is népszerű Pawsont - mosolyog a szerzetes. A minimalizmus divatossága azonban Pannonhalmán nem sokat nyomott a latban: inkább a praktikum és a szépség összeegyeztethetőségét kutatták. A természetes fényre nagy hangsúlyt fektető Pawson, aki a kezdeti találkozókon ahelyett, hogy kérdezett volna, csak hallgatott és figyelt, gyorsan meggyőzte a közösséget alkalmasságáról. Igaz, a tervek első bemutatóján meglehetősen szélsőséges vélemények is elhangzottak, de a végeredmény mostanra nemcsak Szent Márton hegyének állandó lakói, de a meglehetősen keményvonalas örökségvédelem támogatását is bírja.

Ez azért is nagy szó, mert a teológiai, gyakorlati és műemléki szempontokat egyaránt figyelembe vevő koncepció a bazilika használhatóságának érdekében nem félt hozzányúlni az 1870-es években készült berendezésekhez. Ekkor volt utoljára átfogó helyreállítás a templomban, a soproni Storno Ferenc vezényletével, aki a korszellemet és saját ízlését tükröző, historizáló bútorokkal és kifestéssel látta el a teret. A mostani tervek szerint a padok, a kihasználatlan szószék és a szentély falába épített színes üvegablakok is kikerülnek az épületből, sőt, új padlóburkolat is készül, a Storno-féle helyreállításnál korábbi értékek, valamint a mennyezet 19. századi festése azonban érintetlen marad. A mainál sokkal puritánabb belső térben könnyebb lesz rendezvényeket szervezni, de jobban megfelel a mindennapi áhítathoz is.

A bazilika felújítása, amely az eddigi építkezésekhez hasonlóan uniós források segítségével valósul meg, lezárja a másfél évtizedes folyamatot Pannonhalmán: ez az utolsó, a mindennapi működéshez elkerülhetetlen projekt. A Kortárs építészet Pannonhalmán című kiállítás november 11-ig látogatható az apátságban - az épületek azonban ezután is ott maradnak.

Kovács Dániel (hg.hu)