A terepjáró oldalán elhelyezett pótkerekek önállóan is forogtak, ezek mankókerékként funkcionáltak, így a kocsi nem akadt fent a dombtetőkön. Az első lökhárítókon elhelyezett két görgő szintén segítette a járművet a bukkanókon való áthaladásban.

A győri Magyar Waggon- és Gépgyár; a Rába 1929-től Krupp és Austro Fiat tervek alapján kezdett tehergépkocsi és autóbusz alvázakat gyártani. A korábbi típusok típus jó eredményei és tapasztalatai alapján a minisztérium megbízást adott a Rába gyárnak 1,5 t-ás terepjáró gépkocsi tervezésére és építésére. A tervezést és a gyártás beindítását Winkler Dezső, az autó szerkesztési osztály vezetője koordinálta. A Rába Botondot 1938 augusztusában mutatták be, a honvédelmi miniszter a következő hónapban intézkedett a gépkocsi rendszerbe állításáról. A 14 személy szállítására alkalmas terepjáróból 6 hazai gyár jól szervezett együttműködésével 1940 nyarára 1400 db. gépkocsi készült. 1943-44-ben újabb 1400 db-ot gyártottak.

A II. világháború után alakult új hadseregvezetés nem tartott igényt az Európa legjobb csapatszállító terepjárójaként emlegetett járműre.

A legendás típusból a kiállított példány az egyetlen megmaradt Rába Botond gépkocsi.

(Gondola.hu)