. A rendőrség közlekedés-biztonsági vörös kóddal hívja fel a figyelmet a történtekre vonatkozóan. 2019. január 1-jétől október 16-ig már 396-an vesztették életüket az útjainkon. Szeptemberben 60-an, októberben pedig ez idáig több mint 40-en. A számok borzalmasak és elgondolkodtatóak. A balesetek nem csupán megtörténnek, hanem azokat okozzák. Nagyon ritka az, amikor egy baleset előidézőjeként a jármű műszaki állapota vagy meghibásodása vonható felelősségre. A legnagyobb probléma az emberek türelmetlensége, agresszivitása és a tolerancia hiánya, ami jellemzően általános társadalmi problémának is betudható. Mindennapi viselkedésünknek sokféle mozgatórugója lehet. Vannak ezek között olyanok, amelyek a személyiség mélyéből erednek és vannak olyanok, amelyeket a divat szül. Az ember működésének legmélyén a személyiség jellemzői rejtőznek. Az alapokat a felmenőinktől, mindenek előtt a szüleinktől kapjuk. A gének által örökített jegyek nagyon fontosak, de ezek mellett ott vannak azok a sajátosságaink is, amelyek kizárólag minket jellemeznek. Ez utóbbiak a környezetbe való beilleszkedésünk, a szocializációnk folyamatában épülnek a személyiségünkbe. Tehát örökölt és tanult vonások együttese adja a személyiségünk egyszervolt sajátosságait. A személyiségben örökletesen jelen lévő hajlamra hatással van a szülői példa, mint követendő minta, és ez a gyerek viselkedésében – vagyis cselekedeteiben – az erőszakosságban jelenik meg. Képzeljük el a következő szituációt, amit közvetve vagy közvetlenül de minden bizonyára már megéltünk: autópályán a belső sávba sorolunk, hogy a külső sávban, lassabban közlekedő mellett elhaladjunk. Ilyenkor több dolgot figyelembe veszünk. Út, látási és forgalmi viszonyok, valamint a megengedett legnagyobb sebesség betartását. Aztán egyszer csak a visszapillantó tükörben feltűnik, hogy valaki a nyakunkban és fényszóróját esetlenül villogtatja. Ő az, akit nem érdekel más, nem fogad el másokat, felsőbbrendűség érzés vezérli, netán még önbizalom hiányos is. A tipikus agresszív vezető. Ilyenkor igyekszünk eltávolodni a rendbontó, szabálytalankodó járművezető közeléből és mielőbb vissza akarunk térni a külső sávba. Ha nem így érzünk és cselekszünk, akkor csak tetőzzük a bajt. Pl.: ráfékezünk, hátsó ködlámpát kapcsolunk, stb. Ha így cselekszünk, vagyis a szituáció haragot vált ki belőlünk, csatlakoztunk az agresszív járművezetők táborához. Sajnos számtalan ilyen és ehhez hasonló szituációt lehetne még idézni. Pedig az utakon nincs szegény és gazdag, gyenge és erős. Némiképp már deviáns azon személyek viselkedése, akik az utakon agresszívek és folyton felsőbbrendűség érzetűek. Bár ez a viselkedésforma minden korban és társadalomban megtalálható, de mindegyiknél mást és mást jelent. A gyarmatosítás korában az a felfogás élt, hogy a bennszülöttek a vadak, a deviánsok, akik félúton vannak ember és állat között fejlődésüket tekintve. A humanizmus megjelenésével a 19.század második felétől terjedt el az a nézet, hogy minden ember bőrszínétől, antropológiai sajátosságaitól, életmódjától függetlenül ugyanazokkal a jellemzőkkel rendelkezik. Napjainkban a deviancia azt jelenti, hogy az aktuálisan érvényes jogi és erkölcsi normáktól való eltérés ez a magatartási forma. Ne feledjük, gyermekeink, illetve a friss jogsival rendelkezők számára a legnagyobb példaképek mi szülők és a közlekedő társadalom tagjai vagyunk. Legyünk türelmesek, hisz csak így tudjuk vállalni a nehézségeket és tudunk úrrá lenni a kényelmetlenségeken. Fontos, hogy a zavaró idegesítő vagy elfogadhatatlan körülményeket elnézzük más szemében vagy dologban anélkül, hogy megpróbálnánk megváltoztatni. Ha ezeken a mindennapjainkban sem tudunk úrrá lenni, akkor nagyon nehéz elvárni azt a közlekedési kultúrát, ami a biztonságot előtérbe helyező, udvarias, partnerségre törekvő, környezettudatos, toleráns közlekedési magatartásformák, viselkedési minták és attitűdök összessége.