Hová futtok, ti felhők, fent az égen,

tetszik e könnyed, gondtalan gomolygás,

szeretnék én is veletek repülni,

kitárt karokkal, hol nincsen szorongás.

Lazán libbenő, boldog bárányfelhők,

fittyet hánytok sok kicsinyes ármányra,

nem törődtök azzal, mit mond a másik,

s felülről tesztek túlzott elvárásra.

Keringtek körbe, körtáncotok lejtve,

szabad lélekkel száguld a gondolat,

egymásért éltek, de nem parancsszóra,

s ma is, holnap is van új a nap alatt.

Fentről figyelve lenéztek a földre,

fehérből szürke lesz, csak egy pillanat,

könnyetek esőként hull a világra,

felsír az ég is, szíve majd megszakad.

Háborúk, harcok, sok kioltott élet,

fájdalom, szenvedés, mindez hasztalan,

fogjunk össze egy élhetőbb világért,

hagyjuk egymást élni békén s boldogan.