Csendben csordul ki méze a nyárnak,
édes csókjával köszön a mának,
könnyed kísértés, perzselő álom,
jeges csábítás olvad a számon.

Tollát, ha mártja Nap aranyába,
csodát varázsol kitikkadt tájra,
érettre színez búzamezőket,
rajzol az égre bárányfelhőket.

Feltüzel szíveket, szinte éget,
ingujjra vetkőzik fázós lélek,
ajkadon érzed ízét a nyárnak,
buja vágyát fülledt éjszakának

Kerecsényi Éva