Elborzasztó volt a kép, a megtalált, tenyérnyire összevágott darabok összeégetve hevertek a betonfelületen. - emlékezett vissza Simon Róbert Balázs alpolgármester.

A rongálást követően Simon Róbert Balázs, Kismegyer városrész önkormányzati képviselőjének kezdeményezésére Borkai Zsolt polgármester közérdekű kötelezettségvállalást hirdetett, amely lehetőséget adott arra, hogy a segítő szándékú emberek és cégek anyagi támogatást nyújtsanak az emlékmű helyreállításához.

�römteli, hogy az elmúlt egy évben komoly összefogás bontakozott ki. Jó szándékú emberek és cégek jelentős anyagi támogatást nyújtottak az emlékmű helyreállításához, összesen 3,3 millió forint értékben. Ez az összeg is hozzájárult az emlékmű helyreállítási költségeihez.

Az emlékmű helyreállítására a Polgármesteri Hivataltól Lebó Ferenc győri szobrászművész kapott megbízást, aki apró részleteit tekintve is jól ismerte, hiszen 2008-ban már elvégezte az emlékmű kőanyagának restaurálását és kiegészítését. A szobrász műhelyében hosszadalmas munka következett, melynek során felhasználták a két évvel korábbi helyreállítás során készített fotókat, felméréseket. A megtalált darabok segítségével rekonstrukció készült, melyet összeépítettek az emlékplasztika alsó részével. A műalkotás helyreállítása a szilikon formázással, bronzba öntéssel, cizellálással, patinázással, konzerválással folytatódott.

Az emlékmű helyreállításával egyidejűleg a Győri Rendőrkapitányság térfigyelő rendszerébe bekötötték az újonnan kiépített kamerarendszert is, amely a nap 24 órájában �felügyeli" az emlékművet és közvetlen környezetét.

A régi pompájában helyreállított Kismegyeri Emlékmű ünnepélyes leleplezését hivatalosan a kismegyeri csata 201. éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepség keretében tartják 2010. június 12-én 16 órakor, amely eseményre a szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Az emlékmű helyreállítása

2008-ban, Lebó Ferenc győri szobrászművész a Polgármesteri Hivatal megbízásából elvégezte az emlékmű kőanyagának restaurálását, kiegészítését. Az akkor 111 éves emlékmű kőrészei magukon viselték a felállítása óta eltelt idő kőpusztulási, rongálási, háborús sérülési nyomait. A kőrészek helyreállításán túl a szobrászművész felmérte az obeliszk tetején álló bronzrészt: hadi trófeák, fegyverek, csákók, sisakok és a vértezet tetején a karmai közt kardot markoló sas alakját is. Az akkor készített felmérésnek és dokumentációnak nagy hasznát vették a vandál pusztítást követő rekonstrukciónál.

Az emlékmű sas alakjának újramintázását, formázását és bronzöntését követően az öntvények illesztését, szerelését, hegesztését végezték el. Különösen nagy figyelmet követelt a megmaradt alsó rész öntvényeinek megerősítése, majd esztétikai helyreállítása, patinázása, konzerválása. A 100 évvel ezelőtti gyakorlatban nem alkalmazták a hegesztést. Az öntvényeken szerelőfalakat képeztek ki és az öntvényeket precíz illesztést követően vascsavarokkal illesztették egymáshoz. Az eltelt 100 év alatt ezek a vascsavarok korrodálódtak. Mikor a rablás során lerántották a szoborkompozíciót, ezek a korrodált csavarok nagyrészt elszakadtak, eltörtek, az öntvények elmozdultak. A deformálódott öntvényeket visszaalakították, korrózióálló csavarokkal és hegesztéssel is rögzítették. A varratokat eldolgozták, cizellálták, a környezet textúrájához, faktúrájához alakították. A patinázással és konzerválással adták meg a felület végleges képét.

A visszahelyezéskor különös gondot fordítanak a megfelelő rögzítésre és a gondos illesztésre. Az emlékmű szoborkompozíciója elsőrendűen mintázott, kiváló alkotás. Mozgalmassága kapcsán a talapzat és a kompozíció találkozásánál a kompozíció elemek, drapériák, koszorúk, levélfonatok illeszkednek, illetve rátakarnak az obeliszk felső, kő részére.

Az eredeti részeknél alkalmazott szerelőfalak miatt különböző helyeken szabálytalanul, amorf módon bele kellett faragni az obeliszk testébe, hogy a kompozíció megfelelő módon üljön meg a talapzaton. Ezeket az elemeket ugyanígy, nagy gondossággal kellett illeszteni.

A visszahelyezést követően gondosan eldolgozzák az illesztéseket és megtisztítják, helyreállítják az emlékmű egész kőfelületét, esztétikai helyreállítást végeznek.

Az emlékmű rövid története

Az emlékmű létrehozását a millennium évében 1896-ban Goda Béla, Győr vármegye alispánja kezdeményezte. Az ezt megelőző időszakban a városunk történetében mindmáig legnagyobb véráldozattal járó csata méltó megörökítése ügyében a legtöbbet tett Jókai Mór írófejedelem és Kisfaludy Sándor költő, az egykori testőr tiszt, aki maga is részt vett az ütközetben. Munkásságukkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a történelmi valóságnak megfelelően ítéljük meg a 201 éve lezajlott eseményeket. �m az udvari érdekek akkor megakadályozták, hogy az utolsó nemesi felkelés történetét, az ütközetet a valóságnak megfelelően értékeljék. A nemzeti hadsereg megakadályozása érdeke miatt alattomos propagandával terjesztették azt a nézetet, mintha a csata elvesztésének egyedüli oka a felkészületlen és ekkorra már elavult nemesi felkelők miatt következett be. Mára azonban tisztán előttünk áll az a tény, hogy az uralkodó testvéröccse, János főherceg hibás hadvezetése és a professzionális francia had többszörös tüzérségi túlereje okozta a csatavesztést. A győriek hősies helytállásának legfőbb bizonyítéka, hogy maga a város még 9 napig ellen tudott állni az ostromnak. A város készült a franciák fogadására, saját katonaságot állított fel, többségében újvárosi iparosok és kereskedők képezték a győri hadsereg alapját és természetesen az áldozatok is közülük kerültek ki.

A Győr megye kezdeményezését Győr városa is jelentős összeggel támogatta és egyfajta közadakozás bontakozott ki az emlékmű sikeres megvalósítása érdekében. Az emlékmű kivitelezésére Leonhardt kapott megbízást. Míg fővédnökül a trónörökös Ottó főherceget sikerült megnyerni. A süttői kőbányából rendelt, szürke gránitból készült, hatméteres oszlop tetején áll kiterjesztett szárnyakkal az ősi magyar turulmadár - a maga nemében talán a legszebben kimunkált alkotás az országban. Az emlékhely sarkain álló négy ágyút a legendás komáromi várból hozatták.Az emlékmű egyedülálló abban, hogy a csata minden résztvevőjének emléket állított, külön megemlékezve a kismegyeri major hős védelmezőiről. Szövege: magyar-, francia- és németnyelvű.

�nnepélyes felavatására 1897. október 17-én került sor. A kiemelkedő alkotás leleplezésére Győr vármegye és Győr városa a M�V segítségével biztosította, hogy különvonat érkezzen a helyszínre és a helyi társadalom minél nagyobb létszámban tudjon megjelenni az eseményen. A korszak társadalmának színe-java részt vett az avatáson és a koszorúzáson. Győrt Zechmeister Károly �a legnagyobb polgármester" képviselte. A város kiterjedt levelezésben állt Graz városával, hiszen az egyesített osztrák-magyar hivatásos hadsereg gerincét éppen a gratziak alkották, egyben a legnagyobb vérveszteséget is ők szenvedték el.

Nevükben az emlékmű felavatását követően gratzi alpolgármester rótta le kegyeletét a hősök előtt. Az avatásra meghívták Győr díszpolgárát, Jókai Mórt is, aki számtalan írása között a Névtelen várban írt a kismegyeri csatáról és szép emléket állított az itt harcoló magyar nemesi felkelőknek. Az író édesapja szintén itt küzdött 1809-ben. Jókai Mór levélben köszöntötte a győrieket.

Az emlékmű felállítását kezdeményező Goda Béla később Győr vármegye főispánja lett és bekerült a parlamentbe is. Győr városa nem felejtette el hőseit, Bay Ferenc a város főlevéltárnoka megírta a" Napóleon Magyarországon: A császár és katonái Győr városában" című művét 1941-ben.