A gombákból változatos, fehérjékben, ásványi sókban, vitaminokban gazdag, ugyanakkor kalóriaszegény ételek készíthetők.A gombát felhasználjuk levesnek, salátának, főételként (rántva, pörkölt, fasírozott), de köretnek, levesek, mártások, húsok ízesítésére, valamint pizzákhoz, vagy hideg és meleg szendvicsekhez és salátákhoz is. Szárítva levesek, húsételek, saláták alkotórésze, őrölve fűszerként ugyanezekhez az ételekhez, ízesítőként használják.

Gombaszedés lépések:

- Keressük meg a gombát. Ez a legnehezebb, hiszen sok gombász csak a halála közeledtét érezve mutatja meg a jó termőhelyeket a legkedvesebb unokájának. Érdemes eső után egy-két nappal indulni. Erdőben keressük a tölgyfákat és a savanyú talajú foltokat, mezőn pedig azokat a helyeket, ahol sötétebb a fű.

- Vizsgáljuk meg a gombát. Étkezésre alkalmatlan vagy mérgező gombából felesleges egy kosárral szedni, a gombaszakértő úgyis elkobozza és megsemmisíti. Ezért csak a leggyakoribb ehető fajokat gyűjtsük! (A többi gombát se rugdossuk fel – sok a kipusztulófélben lévő vagy védett faj!)

- Óvatosan vágjuk le vagy fordítsuk ki a talajból. Egy-két példányt egészben tegyünk el (a tönk alján a határozáshoz szükséges apró bélyegek lehetnek, például a bocskor maradványa). Ezeket óvatosan, a micéliumokat (a földben található gombafonalakat) nem megsértve emeljük ki a talajból, a helyét pedig takarjuk be avarral, hogy a telep ne száradjon ki. A többi gombánál éles késsel vágjuk el a tönköt.

- Tisztítsuk meg a gombát. Előbb-utóbb minden gombász megtapasztalja, milyen nehéz a homokos földet kitisztítani a lemezek közül… Mielőtt felfordítjuk a gombát, távolítsuk el a tönkön maradt földes részeket, és a kalapot is próbáljuk lehetőség szerint megtisztítani még a gyűjtés helyszínén. Ehhez jól jöhet egy kisebb kefe, ecset vagy szivacs.

- Osztályozzuk és szállítsuk megfelelően. A gombákat lehetőleg fajonként és termőhelyenként elkülönítve tegyük vesszőkosárba vagy papírdobozba, papírtáskába. A gombák sok nedvességet tartalmaznak, így műanyag zacskóban vagy vödörben hamar befüllednek és megromlanak.

Tippek:

- Induljunk hajnalban, mert délelőtt már csak a levágott tönköket fogjuk megtalálni (bár az „öreg” gombászokat úgysem tudjuk megelőzni).

- Tájékozódjunk előre arról, hogy az adott időszakban milyen gombák teremnek, és azok milyen termőhelyet kedvelnek (sok gomba egy-egy fafaj gyökereihez kapcsolódva él vagy a talaj minőségét tekintve válogatós).

- A savanyú talaj jellemzője, hogy kevés cserje található rajta, inkább fűfélék, zuzmók vagy mohák borítják.

- Ne csak a talajon keressük a gombát – vannak ehető fajok, amelyek a fákon nőnek, illetve kidőlt tuskókon -telepednek meg.

- A termőhely a faj meghatározásában is segít, ezért mindig jegyezzük meg, hol találtuk a gombát (földön vagy fatuskón, réten vagy erdőben, utóbbi esetén milyen fa alatt). Készüljünk fel rá, hogy ezt a gombaszakértő is megkérdezheti a vizsgálatkor.

- Ne szedjük le a csigarágta, penészes, fagyott, nagyon vizes vagy száraz gombát – ezek gyakran romlottak és emiatt rosszullétet okozhatnak akkor is, ha egyébként ehető fajról van szó.

- Ne szedjünk túl öreg vagy nagyon fiatal gombát sem – ezek gyakran nehezen azonosíthatók. Hagyjuk inkább kifejlődni és szaporodni, így nagyobb az esély, hogy egy év múlva is találunk gombát.

Figyelmeztetések:

- Mindig vizsgáltassuk meg szakértővel a vadon gyűjtött gombát! Ezt a piacokon és az egyes nagyvárosokban kijelölt gombavizsgáló helyeken ingyenesen elvégzik.

- Ne higgyünk a gombababonáknak!

- Nem csak a feltűnő színű gombák között vannak mérgezők.

- Nem minden jó illatú és ízű gomba ehető.

- Az ehető és mérgező gombák között is van, amelyiknek a húsa elvágva elszíneződik.

- A csigarágta vagy gerinces állatok által megdézsmált gomba is lehet mérgező az emberre nézve.

- Az ezüstkanál a romlott ételtől, nem a gomba méreganyagától feketedik meg.

- A súlyosan mérgező gombáknál nem segít, ha fogyasztás előtt elöntjük a főzőlevet.

- Ne gyűjtsünk gombát, ha a gyilkos galócát nem ismerjük fel!

- A gombát soha ne tároljuk sokáig, mert hamar megromlik! Feldolgozás előtt ne tartsuk hosszabb ideig zárt helyen (például a csomagtartóban), ne tegyük napra vagy nedves helyre.

Amire szükséged lehet:

- vesszőkosár, papírdoboz, papírtáska, esetleg újságpapír a gombák elkülönítéséhez

- éles kés vagy tőr

- ecset, kefe vagy szivacs

- túrázáshoz szükséges kellékek (megfelelő öltözet, térkép stb.)

- föld alatt termő gomba (például szarvasgomba) gyűjtéséhez kisebb kapa és megfelelően képzett kutya

Nagy őzlábgomba:

Májustól novemberig lomb- és fenyőerdőben, világos erdőszélen, réten növő, gyakori faj. Fiatalon dobverőre hasonlít, majd esernyőszerűen nyílik ki. Kalapja 10-30 cm, ami közepén púpos marad. Színe halványbarna, ami sötétebb, nagy, szálas pikkelyekkel díszített, míg a púpja sima, egyszínű barna. Rántva és grillezve a legfinomabb.

Nagyspórás csiperke:

Júniustól novemberig erdő szélen, réteken, tisztásokon, legelőkön növő nem túl gyakori gombánk. Kalapja vastag húsú, domborodó, kissé szögletes. Fiatalon fehér, majd halvány okker színű, selymesen szálas, finoman pelyhes, pikkelyesedő vagy berepedezett. Az idősebb példányok kalapja 20-25 cm, de néha akár 50 cm átmérőjű is lehet. Súlya akár az 1 kg-ot is elérheti. Bármi készülhet belőle.

Mezei szegfűgomba:

Áprilistól decemberig füves helyen, világos lomberdőben eső után gyorsan megjelenő, gyakori faj. Sokszor boszorkánykörben vagy sorokban növekszik. Kalapja 2-7 cm átmérőjű. Széle idősen gyakran hullámos és kissé bordázott. Krémszínű, de nedvesen a széle sötétebb, szárazon világosabb; felülete sima, bőrszerű. Levesek készítésére a legalkalmasabb, de paprikásnak elkészítve sem utolsó.

Gyapjas tintagomba:

Áprilistól novemberig füves helyen, út mellett, parkban, játszótereken, kertben, erdei úton növő gyakori faj. Vékony sűrű lemezekkel rendelkezik, ami idővel fekete, tinta szerű folyadékká változik. Csak a fiatal példányok fogyaszthatók és azok is csak a szedéstől számított 2 órán belül. A gyapjas tintagombából készíttetek ételek mellé tilos alkoholt fogyasztani. Remek rántották, omlettek készíthetők belőle.

Gyűrűs tuskógomba:

Szeptembertől novemberig lomberdőben, gyümölcsösökben, fatuskón, csoportosan, vagy egyesével talajon növő gyakori gombánk. Kalapja 3-10 cm. Krémszínű lemezei idővel barnává válnak. Felhasználásukkor ügyelni kell a főzés időtartamára, ami 20 percnél több kell, hogy legyen. A főzési időt betartva bármi készülhet belőle, akár melegszendvics is.