A természetkedvelők és halbarátok e három, hazánkban őshonos halfaj közül választhatnak.

A dévérkeszeg szinte minden álló- és lassú folyású vizünkben megtalálható. Főként homokos és iszapos meder jellemzi élőhelyét, innen ered nagyobb folyóink alföldi szakaszának neve, a dévérzóna. Általában magányosan vagy kis csapatokban él, de télen nagyobb rajokba verődhet. A halászat és a horgászat szempontjából az egyik legjelentősebb zsákmányunk, mivel gyakori faj, és nagyobbra nő, mint más keszegféléink. Húsa szálkás, de ízletes. Paprikás lisztbe forgatva, sűrűn beirdalva és bő olajban kisütve, „sült keszegként” igen kedvelt csemege. Testhossza elérheti a 75 centimétert. A magyar fogási rekord 2024 augusztusában dőlt meg, amikor egy 7,2 kilós óriást fogtak a Rábából.

A kurta baing a nyúldomolykófélék családjába tartozó apró, őshonos halunk. Élőhelyként a lassan áramló vagy állóvizeket kedveli, például tőzegbányatavakat, holtmedreket és alföldi csatornákat. Nagyobb folyóinkban többnyire csak az áradások után jelenik meg a hullámtereken. Jellegzetes bélyege a farokalatti úszó tövén található pontsor, valamint az oldalvonal, amely csupán az első néhány pikkelyen látható. Élőhelyeinek eltűnése és az inváziós fajok terjedése miatt állományai jelentősen visszaszorultak. Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 forint.

A vágódurbincs a lassú folyású vizek és a nyíltabb állóvizek lakója, a gyors folyású szakaszokat és mocsarasodó területeket kerüli. A nagyobb példányok időnként ivadékhalakat is zsákmányolnak. Korábban gyakori, helyenként tömeges előfordulású halunk volt, de élőhelyeinek átalakulása és az inváziós gébfélék térnyerése miatt állománya jelentősen megcsappant. Ma már nem fogható fajként tartják számon, így a horogra akadt példányokat vissza kell engedni.

Szavazni itt lehet:Magyar Haltani Társaság