Szüntelenül indulnak meg az emberek egy jobb élet reményében, dacára mindannak, hogy a költözés, valamint beilleszkedés egy vadidegen országba, igazán nagy kihívást jelent.

A rossz közbiztonság és gazdasági helyzet, a munkalehetőség hiánya, de az elavult oktatási rendszer is közrejátszik ennek a baljós jövőt előrevetítő állapotnak a kialakulásában.

A számok nem hazudnak

Napjainkban három kelet-európai ország található a térképen, melyeknek gazdasága akár bele is rokkanhat a kivándorlásba. Ők Moldova, Bulgária és Lettország, melyek közül mindegyiknek előreláthatólag jelentősen 20% felett lesz a kivándorlási rátája 2050-re.

A többi kelet-európai ország sem lélegezhet fel igazán, hiszen ott van még Románia, vagy Ukrajna, melyekre mintegy 15%-os népszám csökkenést jósolnak a század felére.

A magyarországi kivándorlás, bár papíron alacsonyabb a szomszédos országokéhoz mérten, azért kimondva még is elég rémisztő adat, mi szerint immár a fél millió főt is meghaladta a hazánkból külföldre költözők száma.

Egy kint élő magyar szemszögéből

Régi jó barátomat, Ákost interjúvoltam meg egy facebookos beszélgetés keretein belül. Két kérdést tettem fel neki. Az egyiket a kiköltözés nehézségeiről. Míg a másikat azzal kapcsolatban, hogy ő mennyire vette észre a környezetében a kelet európaiak statisztikailag szédítő jelenlétét.

Ákos és párja, Londonhoz közel él Surrey megyében, immár kettő és fél éve.

A költözés

Mi volt számotokra a legnehezebb az első pár hónapban?

Egyértelműen a nulláról történő elindulás, ugyan is mi mindössze két darab bőrönddel érkeztünk meg Londonba pár évvel ezelőtt. Hamar birtokba vettük életünk első külföldi albérletét. A teljesen bebútorozott lakások bár nagyon elterjedtek idekint, egyrészt marha drágák, másrészt valami elképesztő, hogy mennyire ízléstelenek. Arról már nem is beszélve, hogy a tulajdonosok nagyon érzékenyek a rendre, így előszeretettel kennek rád minden olyan berendezéssel kapcsolatos sérülést, amit talán nem is te követtél el.

Idekint egy elég két élű, hivatalos bérlői rendszer működik, amin keresztül a tulajdonos értékelheti a bérlőt, a bérlő pedig a tulajdonost. Ha begyűjtesz egy-két rossz pontot, akkor előbb vagy utóbb, de esélytelen lesz albérletet találnod a régióban.

Amint kijöttünk, öcsémék egy évre rá követtek minket. Állást tudtam nekik biztosítani, így a legfőbb kérdésük csupán az volt, még is miképp kalkuláljanak a kiköltözéssel.

Ennyit mondtam: Bútorozatlan, üres lakás, megbízható értékelésekkel rendelkező tulaj, és költöztetés. Szerencsére hallgattak rám, így igénybe vették egy költöztető cég szolgáltatásait. Onnantól kezdve szinte a kis ujjukat se kellett mozdítaniuk.

Mi rengeteg pénzt és energiát buktunk az első pár hónap alatt, ami egyébként se volt egy leány álom. Nagyban megkönnyítette volna a helyzetünket, ha a megtakarított pénzünket egy kis stressz űző vacsorára vagy wellness hétvégére költhettük volna méregdrága matracok, szőnyegek és faliképek helyett.

Kelet-európai számok a valóságban

Mi a helyzet a kelet európaiakkal? A statisztikák bődületes kivándorlást mutatnak a részükről.

Angliai pályafutásomat egy elég híres étterem konyháján kezdtem műszakvezetői pozícióban. Elég ha annyit mondok, hamarabb ragadt rám heti tíz-húsz román, bolgár és ukrán szó vagy kifejezés, mint angol. Hihetetlen nagy meglepetésemre, legtöbbjük nem ismert két-három angol szónál többet, így leginkább csak mosogatott, takarított és besegített a tálalásban a szakácsoknak. Véletlenül se nézem le ezeket a nemzeteket. Azóta rengeteg vezetői pozícióban lévő embert ismertem meg, akik szintén kelet-európai országokból származnak.

A híresztelésekkel ellentétben Anglia még mindig tárt karokkal várja a kelet európai népeket, mert megvannak róla győződve, hogy szorgalmas munkaerőt képviselnek, főleg olyan pozíciókban amik betöltése nélkül, - ha egyébként a helyieken múlna - itt hamar megállna az élet.