A Collegium Musicum Jaurinense nevű együttes évszázados múltjához híven döntően XVII. századi műveket vesz műsorára, amelyeknek mindegyik szólamát fiúk éneklik. A liturgikus szolgálat keretében emellett gregorián énekeket is megszólaltatnak, de énekelnek magyar népdalokat is. Ezzel a programmal a magyarok házában akarják megörvendeztetni vendégszereplésük során a Pao Paulóban élő magyarokat.

A mai kórus elnevezésében és programjában is utal az elődökre, a barokk kori énekkarra, amelyet 1628-ban a jezsuiták alapítottak. A mai kórus elődjében a diákok mellett győri polgárok is énekeltek. A jezsuita rend 1773-as feloszlatása után még egy darabig próbálták életben tartani az együttest, amely végül mégis megszűnt. A bencések 1802-ben átvették az iskolát, ők is tettek erőfeszítéseket a kórus újraélesztésére, amely rövidebb-hosszabb szünetekkel működött ugyan, de igazi fénykorát a XVII.-XVIII. században élte.

A Collegium Musicum a győrihez hasonló együtteseknek gyakorta használt barokk kori elnevezése volt, a Jaurinense pedig latinul annyit jelent, hogy győri magyarázta Kelemen Áron hozzátéve, hogy Győrnek 1000 éven át oklevelekben, iratokban, levéltári dokumentumokban használt latin neve Jaurinum volt.