I. rész:
Egy kis teatörténelem

Tárgyi bizonyítékok nincsenek, de több legenda szól arról, hogy Kína délnyugati tartományában Yunnan-ban találták az őscserjét négy és félezer éve. Sen-Nung – az „Isteni Földműves”, - aki egyben uralkodó is volt – mint szenvedélyes botanikus, gyógynövények keresése közben fedezte fel.. Rájött, hogy új gyógynövényre lelt, és később tanulmányozni kezdte. A „Gyógyfüves könyv” című ősi kínai orvosi könyv szerint „a tea íze keserű, ha valaki megissza, gyorsabban fog gondolkodni, kevesebbet alszik, könnyebben mozog, és tisztábban lát”. Ez volt az első könyv mely gyógyászati hatásait feljegyezte.
A különböző kínai uralkodó dinasztiák idején a teaszertartás, majd később termesztésbe fogása, feldolgozása, fogyasztási szokásai folyamatosan változtak, teaüzletek ezrei nyíltak. Frissítő hatása miatt egyre inkább háttérbe szorult gyógyító hatása. A tea fogyasztása évezredek alatt a kínai társadalmi kultúra részévé vált. Volt idő, amikor a tealeveleket rágták, később tealevest főztek belőle, majd a habosított tea ideje következett, ma pedig az „áztatott tea” időszakát éljük a teázás történetében.
Az első sokrétű tanulmány a 700-as évek közepén született (Lu –Jü 733-804) Lu-Jü tollából, akit később a tea szentjének is neveztek, mert egész életété a különleges nedűnek szentelte. A történelemkönyvekben az áll, hogy a tea a Tang dinasztia ideje alatt jelent meg, a Sang dinasztia idején érte el „virágkorát”, majd a mongolok pusztítása után a Ming dinasztia alatt újra reneszánszát élte a teakultusz. A nemzetek közötti érintkezés révén a csodálatos levelek eljutottak a világ minden részére: Japánba, Oroszországba, a Holland Kelet-Indiai Társág révén Európába is, elsőként Franciaországba, majd a legendásan nagy teaivóvá vált Nagy-Britanniába.
A kínaiak bár szigorúan őrizték a teát és annak titkait, azt mégis kilopták az őshazából. Kultikus termékké vált: hatalmak, háborúk, nagy történelmi sorsfordulók kapcsolódtak hozzá (kínai ópiumháború, bostoni teadélután). Termesztését meghonosították Ceylonban, Indiába, Afrikában, Grúziában is.
A 21. században pedig azt vesszük észre, hogy a tea többé már nem csak egyszerűen ital, de alapanyaga ott van a kozmetikumokban, élelmiszerekben és a gyógykészítményekben.
És története még messze nem ért véget…

Folytatjuk…