A világhírű művész 1964-ben született Budapesten, ahol Kistétényi Melindánál és Lehotka Gábornál tanult, majd Párizsban Pierre Cochereau-nak, a Notre-Dame orgonistájának növendéke lett. Eddigi életében közel négyezer hangversenyt adott és 62 hanglemezt rögzített. A SONY által kiadott „Raveltól Vangelisig” a zenetörténelem egyetlen ötszörös orgona-platinalemeze lett. Két fia van: Dan Kanadában, Nick pedig Angliában él. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti- és Középkeresztjének birtokosa. 2006-ban ő avatta fel Magyarország legnagyobb hangversenyorgonáját a Művészetek Palotájában. „Porlepte zenetörténészektől származó, önkényes kategória csupán a komoly- és könnyűzene kifejezés” – nyilatkozta a művész. „Bach éppúgy kísérőzenét írt a Máté Passió komponálásakor, mint Vangelis az 1492 kísérőzenéjével. Azt pedig bízzuk az utókorra, hogy néhány száz év múlva ezt a zenét hová sorolja majd be. Liszt nagy virtuóz korszakában az utca emberei által dúdolt Strauss keringőket dolgozta fel pokolian nehéz zongoraművekben. Vagyis csak jó és rossz zene van. A crossover műfaj csak az ultrakonzervatív komolyzenészek között számít szitokszónak, de ez vaskos álszentség. Bach, aki a lipcsei Tamás-templomban az emberi civilizáció legmélyebb zenedrámáit mutatta be, péntekenként a templom főkapujától 50 méterre lévő Zimmermann-féle kávéházban az akkori kor diszkózenéjével mulattatta a város aranyifjait. Az orgona évszázadokig be volt falazva egy szűk stílusba. Nyitni kell, elsősorban a társművészetek felé. Győri koncertemen nagyon széles spektrumot mutatunk be a híres Ewald Rézfúvós Együttessel, Bachtól Vangelisig.”