Kemény Dénes fiai 16 óra 20 perckor csoportrangadót játszanak az örök rivális szerbekkel. A magyar-szerb párharc az utóbbi 15 év legnagyobb vízi ütközeteit szokta hozni. 1997-2000 között az összecsapásokból mi kerültünk ki győztesen, 2001-2004 között váltakozó szerencsével hol egyik, hol másik csapat nyert. A fontosabb világeseményeken azonban akkor is le szoktuk győzni déli szomszédainkat. A 2005-2008 közötti ciklusban rendszerint ők diadalmaskodtak felettünk, 2009 óta viszont hol ők, hol mi győztünk. A belső ellentétektől megtépázott szerb válogatott a pekingi bronzérem óta alaposan megfiatalodott. A csapat erőssége továbbra is a fegyelmezett védekezés, Soro a kapuból jól irányítja a bekkelést. A támadójáték fazonját a balkezes Filip Filipovics és az irányító Vanja Udovicsics szabja. Nikics, Prainovics és Pijetlovics jól kiszolgálják a két zsenit. Azt kell mondanom, a mai szerb csapat szimpatikusabb a réginél. Annyira nem brusztolnak, támadójátékban pedig egész magyaros megoldásokat is be tudnak mutatni. Szokatlanul sok gólt lőnek, ugyanakkor többet is kapnak, mind elődeik. A mieink játékát már korábban elemeztem, így nem akarom magamat ismételni. Ami az esélyeket illeti, az eredményt képtelenség megjósolni. Tipikus háromesélyes meccs, ahol a győzelem után sem lehet hurrázni, ám az esetleges vereség miatt sem kell elkeseredni.Persze jó lenne, ha sikerülne a bemutatkozás. Az athéni olimpián is a délszláv rivális ellen kezdtünk, méghozzá 6-4-es győzelemmel. A torna döntőjében újra összecsaptunk velük, akkor 8-7-re nyertünk. Most is jó lenne hasonló keretbe foglalni az olimpiai tornát.

Mocsai Lajos csapata a titkos esélyes dán válogatott ellen kezd. A dánok az EB győztesei, a franciák mellett a legerősebb csapatuk nekik van. Legismertebb játékosuk a kapus Niklas Landin, a mezőnyjátékosok között pedig Bo Spellerbergre, Eggertre és Morgensenre különösen figyelni kell. Az Ulrik Wilbek vezette északiak fegyelmezetten védekeznek, s a kontrák során gyors szélsőik pillanatok alatt kapuink előtt lehetnek. A magyar csapatot Mocsai Lajos nagyon jól összeszedte, a 2010-es mélypot óta óriásit fejlődtünk, s jelenleg a világ legjobb tíz csapata között vagyunk. Nagy László visszatérésvel és Perez Carlos reaktiválásával támadójátékunk taktikai repertoárja kiszélesedett, ám igazán a védekezésünk vált hatékonnyá. Támadásaink során az ellenfeleknek már nemcsak Császár Gáborra kell figyelniük. Zubai Szabolcs a beállós posztján jól robotol, őt a külső embereknek érdemes megkeresniük a labdával. Hát, jó meccs elé nézünk. Nem mi vagyunk ma az esélyesek, de felszabadult játékkal bármit elérhetünk.

A nagy versenyzők közül leginkább Ungvári Miklósért izgulhatunk, aki érmes reményekkel utazott Londonba. Afgán és belizei ellenfelét délelőtt játszi könnyedséggel legyőzte, innen azonban már nehéz meccsei lesznek. Remélem, hogy az este folyamán még megéri betekinteni a cselgáncsozók küzdelmeibe.

Gyurta Dani a 100 méteres mellúszás döntőjében tovább javíthatja egyéni csúcsát, s jelezheti a 200 méteres táv résztvevőinek, hogy mire is számítsanak.

Hajrá magyarok!

Á. I.