A címvédő magyar férfi vízilabda válogatott az amerikaiak megállapítása szerint eddig alvó oroszlánként viselkedett az olimpián. Mennyire igaza van a jenkiknek. A szerbek ellen esélyünk sem volt még a döntetlenre sem, a montenegróiak elleni összecsapáson azonban már jobban játszott a csapat. Ennek ellenére szoros vereség lett a vége. A románok ellen győztünk ugyan két góllal, ám a védekezés katasztrófális volt. A britek elleni győzelem elvárható volt. Így vágtunk neki az amerikaiak elleni kulcsfontosságú összecsapásnak.

Az Amerikai Egyesült Államok vízilabda válogatottja az elmúlt öt-tíz évben nagyon komoly fejlődésen ment keresztül. Általános meglepetésre még a pekingi olimpia döntőjébe is bekerültek, ott azonban elnáspángoltuk őket. Azóta egy világbajnoki negyedik és hatodik hellyel jelezték, hogy ténylegesen csatlakoztak a közvetlen élvonalhoz. Valamikor az olimpiai bajnoki címre nem esélyes, ám így is kiváló úszóknak adtak a kezükbe labdát, s belőlük lettek pólósok. Fizikai erejük és gyorsaságuk kiemelkedő volt, technikai képességben azonban elmaradtak az élvonaltól. Napjainkra változott a helyzet, már az Újvilágban is erős a bajnokság, sőt az egyetemek között is komoly presztízsű vízilabda összecsapások zajlanak. A jenki válogatott játékosai kivétel nélkül képzettek, sőt Tony Azevedo és Peter Varellas révén már klasszisaik is vannak. Az említett két ember kikapcsolása a magyar válogatott sikerének egyik kulcsa volt. Azevedo csak büntetőből tudott a magyar kapuba találni, Varellasnak még lövési lehetőséget sem adtunk.

A magyarok hatalmas elánnal vetették bele magukat a küzdelembe. Védekezésünk fantasztikus volt, a Szécsi Zoltán és a blokkoló védők közötti összhang már-már az aranykort idézte. Mindent elmond az összecsapásról, hogy két negyed alatt mindössze kettő gólt kaptunk. A második negyedtől kezdve már a támadójáték is feljavult, az emberelőnyös helyzeteket jól sikerült értékesíteni. A vége sima magyar győzelem. Kásás védekezésben bemutatott labdaszerzései is a régi időt idézték. Tamás még mindig fantasztikus emelkedési képességekkel rendelkezik.

A negyeddöntőben az olaszok következnek. Én személy szerint jobban örültem volna a spanyoloknak, náluk három-négy góllal jobbak vagyunk. Az olaszok elsajátították a délszláv "tolódásos lábtempós védekezést", ez ellen a bekkelési módszer ellen nagyon nehéz játszani. Persze, ha tudásunknak legalább 90%-át hozzuk, a taljánoknál jobbak vagyunk. Feltéve, ha nem Sztravlopulosz vezeti a meccset...