A legkedveltebb fekvő pozíciók érdekes módon különböző személyiségeket is takarnak.

Különböző kutatások kimutatásai alapján 15-20 alkalommal, de akár ennél többször is alvópózt váltunk az éjszaka során. Ezek a "forgolódások" természetesek, normálisnak mondhatók, de mindenképp visszavezethetők a fekhely minőségére. Minél jobban alkalmazkodik a matrac, ágy, környezet a testünk, lelkünk igényeihez, ez a szám csökken.

Legtöbbünk oldaltfekvő pozícióban alszik, sokan háton, kevesebben hason.

A legegészségesebb alvási póz a háton fekvés.

A hátunkon pihenve, megfelelő alátámasztás mellett, egy kisebb párnát a térdünk alá helyezve érhetjük el a gerincünk számára leginkább pihentető pozíciót. Ebben a pozitúrában testünk a leginkább természetes helyzetben és legkevésbé terhelve helyezi el, igazítja a csigolyákat.

Magzatpóz, az anyaméhre emlékeztet

A magzatpóz szintén egyike az egészséges alvási pózoknak. Segítségével nyújthatjuk a gerincoszlop környéki izomzatot, ellazíthatjuk a medence környéki tartó izmokat, segítve a lumbális (derék) fájdalmak kiküszöbölését, gyógyítását.

Fontos itt megjegyeznünk, hogy az alvási pozíciók nem végleges, egész éjszakára kiterjedő alvási testhelyzetek. Ezek váltakoznak az éjszaka folyamán.
Több kutatás is említi, hogy garantáltan fájdalmakat megszüntető alvási pozíció, vagy testhelyzet nincs. Ez elsősorban az anatómiai változások miatt van így. A leginkább megfelelő pózt ösztönösen választjuk, minimális "beleszólásunk" van csupán és nagyon függ a matrac és az ágy minőségétől.

A hason alvásról sok tévhit kering. Többen ezt tartják a legkényelmesebb pozíciónak. Mégis kijelenthető, hogy az egyik leginkább kerülendő helyzet. A hason alváskor bár felfekszünk az ágyra, a matracon szinte teljesen egyenesen tartjuk a gerincet, felfogható nyújtó gyakorlatnak is, viszont a nyaki gerinc szakaszát 90 fokban elfordítva nyomást helyezünk az ízületekre, izomzatra, tartósan.

Milyen természeti jegyeket figyelhetünk meg a különböző alvási szokásokkal rendelkezőknél?

A hason alvók - az irányító társadalmi réteg

Aki hason alszik, vagy hason szeret elaludni - függetlenül az anatómiai igényektől, betegségektől - irányító szerepet tölt be az életében, vagy erre törekszik. Elfoglalja a területét (jelen esetben az ágyat), szinte mozdíthatatlanul foglalja, uralja azt, mint egy bírkózó a szőnyegen.

A háton fekvők, a fenségesek.

Aki háton fekszik, vagy úgy alszik el, esetleg forgolódás közben ezt a pózt keresi párna nélkül, a királyi, fennséges póz kedvelője, ami természetében is megjelenik. Ők azok, akik szeretnek relaxálni - ez a póz a legalkalmasabb a pihentető alvásra - figyelmesek a környezetük iránt, tiszta levegőt szeretnek. Ez a személyiség nyitott, kitárulkozó jellemet takar, amely önbizalmat ad számára, tiszteletet kölcsönöz neki.

A magzati pózban alvók - lelki egyensúly vagy diszharmónia

Ez a póz sokat mutat rólunk. Akik magzati pózban alszanak, vagy pihennek, de lábukat "csak" behajlítva, kezükkel arcukat alátámasztva, mellkasukat védve fekszenek, a leginkább nyitott lelkületű, nyugodt természetű emberek. Csak ritkán forgolódnak, általában jobb és bal oldalukra. Ők azok, akik vigyáznak magánszférájukra, de alapvetően nyitottak a már ismert emberekkel szemben.

Vannak azonban azok, akik lábukat szinte mellkasukig felhúzók, vagy oldalfekvésben testüket görbén tartva, párnát szorongatók, akik bezártságukról, távolságtartó viselkedésükről híresek. Őket a befelé fordultság jellemez, híresen jókat tudnak aludni délutánonként, felborítva ezzel saját bioritmusukat - elodázva az esti elalvási időt. Leginkább ők alszanak sokat (arányaiban), de a külső behatások miatt korán ébrednek. Ez a kettősség jellemző rájuk.

Az alvási szokásaink váltakozása életkorunk, tapasztalatunk és környezeti hatások eredményeképp folyamatosan változik.

Saját testünk, elménk megismerése, tanítása során elérhető, hogy a leginkább számunkra megfelelő alvási pozíciókat vegyük fel, pihentetve testünket, lelkünket.