Gyerekkoromban sokat játszottunk a húgommal Xenásat, és a húgom, szüleink fennakadt lélegzetével mit sem törődve, törött kulcscsontjával úgy produkálta a tigrisbukfenceket mint egy igazi harcos. A felborított hintaszék alatt még ketten is elfértünk hogy elbújjunk a dinoszauruszok elől, és mikor a Földet veszély fenyegette a lunáris prizma segítségével holdtündérekké változtunk és megmentettük a világot a teljes megsemmisüléstől. Mindegy hogy holdtündérek voltunk vagy harcos hercegnők …

a világ újra és újra megmenekült.

Hála ….

…nem nem a pindúr pandúroknak..

hanem nekünk…

Nehéz és rögös az út és sok minden változik az évek során, de harcosnak kell maradni az ÉLETben is.

Mi, vagy úgy is kérdezhetném ki szerettél volna lenni kiskorodban? Ugye sokat ábrándoztál róla… Én levágtam a húgom haját. Meg a barbikét. Meg a macik szőrét. Biztos voltam benne hogy fodrász leszek. Imádtam hajat vágni, bár igaz, akkoriban mégmeg nem értett művész voltam. Majd jöttek a tanácsok tanároktól, szülőktől ... ”Legyél politikus vagy ügyvéd mert jól keresnél és elimert lennél, vagy tolmács mert van érzéked a nyelvekhez.” Aztán megihletett József Attila : „Tüzoltó leszel s katona!/Vadakat terelő juhász!” de nem, mégsem…

Mi az amit szeretek és szívvel lélekkel fogom csinálni életem végéig?

A cél már ott lebeg a szemem előtt. De addig kiélvezem az oda tartó utat is, mert a jelenben élek. Végigmegyek a sárgaköves úton még akkoris, ha rögös és félelmetes kisebb árkokkal és mély szakadékokkal teli. Mert az árkokban talán virág nyílik, a szakadék alatt pedig talán egy folyó fut, mely izgalmas helyekre sodor majd el. Az úton pedig a madárijesztő, a bádog favágó és az gyáva oroszlán segítenek majd nekem abban, ami az egész lényege. Hogy jobb emberré váljak.

"A harcos nem attól harcos, hogy feladja amit szeret, hanem hogy szereti azt amit csinál. Egy jó harcos nem tökéletes nem győz mindig, nem sérthetetlen. A jó harcos nagyon is sebezhető... Ez teszi igazán bátorrá! A harcos cselekszik, csak a bolond sír! Nincs olyan, hogy kezdet és vég, csak a tett van..."

Írta:Horváth Lilla

Fotó: Nagy Péter

Péter képeit megtekintheted a facebook-on is : Streetphoto Győr