Csankó Zoltán Tony Curtis-nek is énekelt annak idején a főiskolán. Vele beszélgettem az Illatszertár kapcsán is, mindemellett életéről és szerepeiről.

László Miklós Illatszertár című művét mutatjátok be. A műből tévéjáték is készült, Bodrogi Gyula játszotta a főszerepet, Hammerschmidt-tet, akit itt Győrben Te alakítasz. Van hasonlóság a tévéjáték és az előadás között?
Én nagyon fiatalon láttam már ezt a tévéjátékot és az az emlék maradt meg bennem, hogy végtelenül jól szórakoztam. Amikor kiderült, hogy itt játszhatom ezt a szerepet, felmerült bennem a kérdés, hogy úristen, vajon nem vagyok én fiatal ehhez…? Megszereztem a tévéjáték dvd-jét, megnéztem. Bodrogi Gyula 53 éves volt, amikor ezt játszotta. Számomra, akkori fiatal ember számára, egy idős színész benyomását keltő ember volt. Én most lassan 52 éves leszek, nagyon közel vagyunk tehát a szerepbeli korunkhoz. Érdekességként megemlítem, hogy például Jordán Tamás, aki nagyon jó barátom, nemsokára Szombathelyen fogja játszani Hammerschmidt-tet. Ő 72 éves. Szóval nem a kor számít, hanem az, hogy amit játszunk, az igaz legyen. Az is fontos és sokat segít színészileg, hogy mindazok, amik megtörténnek Hammerschmidt-tel , velem is megtörténtek már a magánéletben, ha nem is egészen úgy… Sok hasonlóság van az én magánéletem és Hammerschmidt között.

Honnan ered az Illatszertár név?
Én azt gondolom, hogy akkor ezt a nevet adták neki, nem drogéria volt, hanem illatszertár. Illatszerbolt tulajdonképpen.

Jól érzed magadat ebben a főszerepben?
Nagyon. Általában bele szoktam bújni karakterekbe, figurákba, én az a fajta színész vagyok. Úgy gondoltam, hogy az biztosan nem lesz jó megoldás, ha megpróbálok idősebb embert játszani. A magam korával játszom. Semmilyen karaktert nem szeretnék mutatni, magamat szeretném játszani. Nagyon sok mondanivalóm van a szereppel kapcsolatban magamról. Nagy boldogság számomra, hogy ezeket most elmesélhetem. Az a legjobb dolog, amikor van miből dolgozni, van mihez nyúlni a szerepen belül. Ez az ember életében nem mindig sikerül szerencsésen. Egy frissen végzős színész még nem is tudhatja, hogy mit jelent majd később a színpadon, amikor az ember már megélt nagyon sok mindent és hogy mennyi haszon lehet abból. Általában, jó értelemben véve felelősségérzet nélkül ugrik még neki a szerepeknek, alig van valami élménye a világról, a szerelemről, a kapcsolatokról, a gyerekről, tragédiáról és így tovább. Ahogy öregszik az ember viszont egyre több tapasztalata van és ha mindazt belerakhatja a szerepbe, akkor az pótolhatatlan. Nagyon szeretjük, lubickolunk az előadásban. Bízom benne, hogy a nézők is nagyon fogják szeretni. Jó hallgatni a kollégákat, takarásból szoktam nézni, amikor nincsen éppen jelentem. Olyan jókat nevetek a mai napig. Szerintem nagyon értékes, jó dolog születik belőle.

Győrben a Csinibaba című előadásban hallhatunk énekelni is. Szerintem nagyon jól áll Neked Simon bácsi szerepe is és az éneklés is. Szereted a zenés szerepeket is vagy valamennyire kihívást jelentenek?
Szeretem. Nagyon jól énekeltem a főiskolán, de mivel elsősorban prózai színházaknál voltam, nem fordítottam arra különösebb figyelmet, hogy a hangomat képezzem. Mivel korábban dohányoztam, az sem tett igazán jót a hangszálaimnak. Szerencsére 13 éve már letettem a cigarettát, sokat tisztult a hangom. A Radnóti Színházban három zenés darabban játszottam annak idején, az Anconai szerelmesekben Giovanni-t, a Bástya sétány 77 című darabban és a Rigoletto-ban Kulka Jánossal, Kováts Adéllal, Martin Mártával és a többiekkel, amiben én játszottam még a herceget. Nagy sikerünk volt vele. Igen, bátran mondom, szeretem a zenés műfajt. Annak idején még Tony Curtis-nek is énekeltem énekvizsgán a főiskolán, ami különleges élmény volt számomra. (Tony Curtis kétszeres Golden Globe-díjas magyar zsidó származású hollywoodi színészlegenda- a szerk.) Győrben a Csinibaba Simon bácsi szerepét is nagyon szeretem és jó énekelni.

Minden színésznél egy izgalmas pont, hogy hogyan lett belőle színész. Belőled hogy lett színész?
Az én színésszé válásom nem annyira izgalmas. Egyszer csak elkezdtem verset és prózát mondani, kitűntem mindenféle versenyeken. Bíztattak a tanárok, barátaim, osztálytársak, hogy válasszam ezt a pályát. Így indult.
Más pályára gondoltál még egyébként?
Igen. A másik tanári pálya volt, ami még foglalkoztatott. Talán jó alkat is letten volna. Végtelenül türelmes ember vagyok, és ahogy mondják, egy szerethető ember. De aztán felvettek a Színművészeti Főiskolára. ( Ma már Egyetem- a szerk.)

Luigi Pirandello egyik ritkán játszott vígjátékát: Az ember, az állat és az erény címmel mutattátok be a Miskolci Nemzeti Színházban, ahol vendégként szerepelsz, főszerepet, Perellát, a hajóskapitányt alakítod. Pirandello 1919-es darabja, groteszk példázat a házastársi hűségről, a morális viselkedés lehetőségeiről egy fonákjára fordított szerelmi háromszög-szituációban. Ez hamarosan 95 éve íródott műnek még ma is lehet érezni az aktualitását? Hogy látod ezt?
Annál a darabnál maga a komédia az érdekes, nem aktualizáltuk. Nem azt mondom, hogy senki nem ismerhet magára benne, miközben nézi az előadást vagy nem kerülhetett hasonló szituációba. Pirandello írta, aki nagy színházcsináló volt, Nobel- díjat is kapott ezért. Időnként dramaturgiai szabályokat fölrúgva, egy elég különleges darabot írt, ritkán is játsszák. Szerintem azért, mert nehéz, közben pedig egy végtelenül helyes komédia. Különleges az előadás, néha egy kicsit szürreális is. Nagyon élvezem, jó játszótársak vannak benne, nagyon nagy siker.
Miskolc, Tatabánya, Budapest, Győr között ingázol most! Hogy bírod az utazást?
Az elején jól bírtam, mert akkor Győrben nem volt dolgom, amikor Miskolcon próbáltam, akkor csak Budapest- Miskolc távolság volt. Aztán egyszer belefutottam abba, hogy Miskolcon játszottam este és mivel nem tudok autót vezetni, így nem tudtam visszamenni Budapestre este, ott kellett aludnom. Másnap két Csinibaba előadás volt itt Győrben, egy délutáni és egy esti. Miskolcról, a hajnali fél 7-es vonattal mentem Pestre, utána a 9:10 -es vonattal jöttem Győrbe, gyorsan beszaladtam a színészlakásba, ott aludtam egy órát és mentem a beéneklésre. Az nagyon zaklatott két nap volt. Ilyenkor mindig fönnáll a veszély, hogy késnek a vonatok, tehát ebben azért mindig van stressz, drukk. Még az is benne van a pakliban, hogy valaki a vonat elé ugrik és akkor megáll az élet. Volt már rá példa, szerencsére megúsztam, akkor nem volt előadásom. Egyszer, amikor mentem Tatabányára próbára, egy idős házaspárt elgázolt a vonat.

Utánanéztem, több 100 szinkronszereped volt már, hogy kerültél kapcsolatba a szinkronizálással?
Van egy csapat, akik néhány évvel ezelőtt átadtak nekem egy listát, ők összerakták az összes szinkronszerepemet. Mondták, lehet, hogy valamit kihagytak belőle, de a teljességre törekedtek. Egy cd-t is kaptam tőlük, amin rengeteg szinkronszerepemből hangoznak el mondatok. Komoly munkát fektettek bele abba, hogy engem kutassanak. Hálás is voltam érte, megható volt. Annak idején a főiskolán harmadik évtől ez egy tantárgy volt, egy éven keresztül tanultuk a szinkronizálást. A tanárunk Vas János szinkronrendező volt, aki akkor még aktívan dolgozott a szakmájában. Ő hívott bennünket gyakorlatra a szinkronba. Akkor még csak egy-egy mondatokat mondtunk, nagyon apró kis szerepeket, azon keresztül tanultuk meg. Miközben hatalmas játéknak gondoltam, egyetlen egy mondattól is féltem. Megjelent rólam később a szinkronszerepeim kapcsán egy olyan cikk, aminek az volt a címe, hogy „Már nem remeg a kezemben a papír”. Tényleg izgultam, nagy nevek mellé álltam be időnként: Sinkovits Imre, Agárdi Gábor, Kállai Feri bácsi, Szabó Gyula. Aztán ott ragadtam. Jó adottságaim voltak hangilag, jó ritmusérzékem volt, mindig ott voltam időben, ami szintén nagyon fontos. Talán nem nagyképűség, ha azt mondom, benne vagyok most az első 10-ben a férfi szinkronszínészek között.

Mennyire okoz nehéz feladatot egy külföldi ember magyarhangjává válni?
Mindig függ ez filmtől is, színésztől is. Az biztos, hogy sok-sok év gyakorlat kell ahhoz, hogy az ember a lehető legtöbb figyelmet fordíthassa arra, hogy átvegye annak a színésznek a habitusát, ritmusát, valóban átélje, belebújjon annak a színésznek a bőrébe, akit szinkronizál. Vele együtt üljek a lovon, vele együtt verekedjek, vagy veszekedjek a feleségemmel. Nem önállósíthatom magamat, mert akkor lelógok róla, úgy szoktuk mondani, hogy akkor mellette vagyok. Ahhoz, hogy teljesen azonosuljak a karakterrel, az kell, hogy a szinkron technikai része a birtokomban legyen, ne keresgéljem a szöveget a papíron. Rengeteg dologra kell odafigyelni. A technikai rész után jön a tehetség, hogy át tudom-e venni az adott színész ritmusát, játékát vagy sem.

Egyszer, a Győri Nemzeti Színház néhány színésze Szinkron show-val kedveskedett a győri Széchenyi István Egyetemen….
Igen. Ezt a show-t Jordán Tamás találta ki. Mi kezdtük évekkel ezelőtt, többek között Hollósi Fricivel, Szombathy Gyulával, Stohl Andrissal, Kránitz Lajossal, Egri Mártival. Óriási sikerünk volt mindig.

Van kedvenc színészed, akinek szívesen vagy a „hangja” ?
Sok van. Nem lehet nem megemlíteni Patrick Duffy-t, akinek a Dallas által sokat köszönhetek. Tulajdonképpen rajta keresztül tanultam meg igazán szinkronizálni. A technikai tudásom Patrick Duffy (amerikai színész- a szerk.) hangján teljesedett ki, egészen sokat fejlődtem azidő alatt. Nagyon szerettem Alec Baldwin-t (háromszoros Golden Globe díjas amerikai színész, producer, rendező. - a szerk.) és John Travolta-t. Még olyan régi filmet is szinkronizáltam, mert eltűnt a hanganyag vagy a mai technikának már feldolgozhatatlanná vált a régi szinkron, amiben például Mastroianni-nak (olasz színész, az egyetemes filmművészet egyik legismertebb alakja. - a szerk.) vagy Vittorio Gassman-nak lehettem a magyarhangja.

Köszönöm szépen a beszélgetést!
Én is köszönöm!

„László Miklós, a népszerű kabarészerző először 1937-ben bemutatott vígjátéka az egyik legnépszerűbb magyar színpadi mű, amelyből több amerikai filmes feldolgozás is készült, például a Szerelem hálójában című, Meg Ryan és Tom Hanks főszereplésével. Az alaptörténet szerint Karácsony közeledik, és a békebeli illatszertár forgalma a csúcson van.” – Írja Egressy Zoltán szinopszisában. Az előadás igazi szórakozást ígér.