„Tegnapelőtt éjjel, tegnap
rémkoppantók, rémkoppantók
az ajtómon bekopogtak.
Kimennék, de mégsem merek,
oly félelmesek a rémkoppantó emberek”

Egyik nap letöltöttem a telefonomra egy olyan alkalmazást, ami képes kezelni a PDF formátumokat, és így el tudtam olvasni a Rémkoppantókat. Ez különben egy teszt volt, hogy megtudjam, megközelítőleg milyen lehet e-bookot böngészni. Az eredmény katasztrofális lett, tehát én soha, semmilyen körülmények között könyvnyi terjedelmű dolgok olvasásához nem hívom segítségül a technikát.
Ennyit az előszóról, lássuk magát a történetet!
Az egész egy igen ostoba véletlennel kezdődik. Roberta Anderson, a híres western írónő, miközben az erdőben barangol vágni valófát keresve, megbotlik valamiben. Megpróbálja kihúzni, ám de nem sikerül, még az után sem, hogy körbekapirgálta a szélét. Úgy dönt hát, hogy kiássa, minden óvó hang ellenére, és ezzel aláírja városának, Havennek a halálos ítéletét.
A dolog, amit oly szorgalmasan bontogat elő a földből cseppet sem közönséges tárgy, hanem egy repülő csészealj, ami valamit kibocsát magából. Ennek a hatására Roberta, majd később minden városlakó, hihetetlen műszaki tudásról tesz tanúbizonyságot, és olyan dolgokat készít, hogy le a kalappal. Például a gondolatolvasó írógépre mind a mai napig fáj a fogam.
Csakhogy ez mégsem egészen főnyeremény, mert egy kisfiú eltünteti az öccsét egy bűvészelőadás keretében, egy asszony olyan szerkezetet készít, ami megöli a férjét, mikor hozzányúl a tévéhez és így tovább. Ezenközben képessé válnak egymás gondolatainak olvasására, és szép sorban kihullnak a fogaik.
No persze az őrület csalhatatlan jeleit mutató városban akadnak még többé-kevésbé józan elméjűek, bár a három közül mindegyik meghal, épp csak eltérő időben. De az alkoholista Jim Gardner a végkifejletben még meglovasítja a nehéz munkával kikapart csészealjat, és elkormányozza az űrbe, lehetőleg egy olyan helyre, ahol senkinek nem okozhat problémát.
Szerintem Stephen King művei néha nagy hasonlóságot mutatnak egy Shakespeare drámával: senki nem marad életben. Vagy nagyon kevesen.
Amiért érdemes kézbe venni, az az újszerű UFO ábrázolás. Még akkor is újszerű, ha a Star Treken nőttél fel és álmodban a Doktorral utazgattál (guglizz rá, megéri). Mert ezek az űrlények nem a békés-fejlett-inteligenica vonulatot követik, de a mindent-lerombolunk-ami-az-utunkba-kerül megvilágítást is kerülik. Ezek olyan lények, amelyek bár technológiailag fejlettebbek, de mégsem állnak olyan nagyon magasan az emberi faj felett. Ahogy a könyvben írva van, nem értő, hanem építő lények. És ezzel mindent elmondtam, további rávilágítás végett tessék elolvasni a kötetet.
Ami még külön kiemelést érdemel, az az, hogy King könyveiben a főhősök nem a fehér lovon száguldó hercegek, hanem olyan hétköznapi emberek, akik a hibáikon felülemelkedve le tudják győzni a gonoszt.
Mondjuk ezt azért elszántabb King rajongóknak és sci-fi mániásoknak ajánlom, de nekik garantáltan tetszeni fog.