Az ismerkedést – mindenféle túlzó tudományoskodás mellőzésével – kezdjük a szénhidráttal, amit egyes diétaguruk előszeretettel kiáltanak ki fekete báránynak. A probléma mindenféle vetületét vizsgálva ennek van is némi alapja, de mint minden más dologban, itt sem célszerű a túlzott általánosítás, hiszen a dolgok sohasem fekete-fehérek (kivéve a sakktáblát meg Vasarely remek képeit).

A szénhidrátok (így többes számban, hiszen sok fajta van belőlük) szénből, hidrogénből és oxigénből álló szerves vegyületek, amiket a fotoszintézis során a növények állítanak elő, és felépítésük alapján lehetnek egyszerűek és összetettek. Könnyen hozzáférhető energiával szolgálnak, ezek a szervezet egyik legfontosabb üzemanyagai.

Az egyszerű szénhidrátokat egyszerűen cukroknak hívjuk smiley_90x90 és egyik alapvető tulajdonságuk, hogy gyorsan felszívódnak a szervezetben, ezáltal gyorsan megemelik a vércukorszintet. Mindegyiknek van szép latin megnevezése is, de a beszédes magyar neveknél maradva (amelyek a „származásukra” is utalnak), ezek a szőlőcukor, gyümölcscukor, répacukor, nádcukor, tejcukor és malátacukor.

Az összetett szénhidrátok több szénhidrátegységből tevődnek össze és felszívódásuk lassú, mivel először fel kell, hogy bontsa őket a szervezet, sőt vannak olyanok is, amelyek egyenesen emészthetetlenek a szervezet számára. Emészthető fajtája a keményítő (gabonafélékben, burgonyában, szójában, hüvelyesekben, gesztenyében), nem emészthetők a rostok (cellulóz: korpákban, zöldségfélékben, pektin: gyümölcsökben).

• A lassú felszívódás és vércukor-emelkedés érdekében célszerű hanyagolni az egyszerű cukrokat (ebből a szempontból igazuk van a szénhidrát ellenségeinek) és az összetett szénhidrátok fogyasztását érdemes preferálni.

Vannak az emberi testnek olyan sejtjei (központi idegrendszerben, csontvelőben, vesében, vérben), amelyeknek kizárólagos energiaforrása a glükóz, vagyis a szőlőcukor, amit (a lebontás révén) az összetett szénhidrátok bevitelével is biztosítani tudunk. Ennek ellenére élettani szempontból a szénhidrát elvileg nélkülözhető lenne, mert a szervezet a glükózt (némi munka árán) aminosavakból, tejsavból és glicerinből is elő tudja állítani. De (mert egy ilyen mondat után mindig jön egy „de”), ha az étrendből tartósan hiányzik a szénhidrát, az mégiscsak felettébb kellemetlen következményekkel fog járni (bonyolult biológiai összefüggések nélkül):

• elindul a szöveti fehérjék fokozott lebontása,
• felborul a só-víz háztartás egyensúlya,
• romlik az állóképesség és a fizikai teljesítmény,
• szédülés, fejfájás (extrém esetben ájulás), hasi görcsök, székrekedés jelentkezhet,
• kialakulhat depresszió,

Ezek a szénhidrát hiányának a következményei, de ne felejtsük el, azzal, hogy az egyensúlyban levő táplálkozás felét kitevő szénhidrátot kizárjuk, helyette jelentősen meg fog növekedni a fehérje- és zsírbevitel, ami szintén következményekkel jár. (Erről majd a következő bejegyzésekben lesz szó.)

Természetesen nem csak a szénhidrát megvonása, de túlzott bevitele is gondokat fog okozni. A szervezet ugyanis az “üzemanyagként” fel nem használt szénhidrátokat átalakítja zsírrá és azt a zsírszövetben fogja raktározni.

Köznyelven ez annyit jelent, hogy hízni fogunk, mint a
és mi is ilyen szép nagy csodálkozó szemekkel bámulunk majd a mérlegre, mint ez a malacka.

Telefonszám: 06/20-208-53-67

Email: novakpeter@nutriexpert.hu

Weboldal: nutriexpert.hu

Facebook: Novák Péter táplálkozási tanácsadás