A fokhagymáról úgy gondolták, hogy elűzi a gonosz szellemeket és ennek megvalósítására igen változatos módokat találtak ki: fokhagymával keresztet rajzoltak az ajtókra, egy-egy gerezdet bedugtak a bejárati ajtó kulcslyukába, bekenték vele az ajtófélfát és a küszöböt, fokhagymafüzért vagy koszorút akasztottak az ablakba, pár gerezdet a párna alá tettek vagy éppen le is nyeltek, és Luca napján gyakran fokhagymás kenyér volt a vacsora (ez utóbbi megoldások valószínűleg a boszorkányokon kívül a házastársat is eredményesen távol tartották).

Hogy a boszorkányok elleni mesterkedések mennyire voltak hatásosak nem lehet tudni, de a fokhagyma mindenképpen megérdemli, hogy étkezési szempontból közelebbről is szemügyre vegyük.
A fokhagyma az amarilliszfélék családjába tartozik, Ázsiában őshonos és az egész világon kedvelik, mint gyógy- és fűszernövényt, annak ellenére, hogy erőteljes aromája miatt néhol „büdös hagymának” is nevezik. Rendkívül gazdag szerves kénvegyületekben, ezek adják jellegzetes ízét és illatát és nagyrészt ezeknek tulajdonítják az egészségre gyakorolt lehetséges előnyös hatásait is. Az óvatos megfogalmazás annak szól, hogy önmagában az a tény, hogy a fokhagymát már az ókori görögök és rómaiak is használták és számon tartották egészségvédő és betegségmegelőző hatásait (amelyeknek a megléte napjainkban is általánosan elfogadott vélekedés), még nem bizonyíték semmire. Valójában a laboratóriumi kísérletek és klinikai vizsgálatok ezeket csak részben tudták igazolni.

Azon túl, hogy csodaszernek nem tekinthető (éppúgy, mint a többi annak kikiáltott élelmiszer sem), mindazonáltal a fokhagyma fontos ásványi anyagokat és vitaminokat (A-vitamin, B-vitamin, C-vitamin, E-vitamin) is tartalmaz, amiknek köszönhetően antioxidáns hatást fejt ki. A népi gyógyászat olyan betegségek kezelésére is használta (pl. szifilisz, lepra), amelyekre aztán tényleg teljesen hatástalan és már csak emiatt is érdemes némi kétkedéssel fogadni, ha valaki minden baj megoldására a fokhagymát ajánlja. Bár antibakteriális és gombaellenes hatását Louis Pasteur már a 19. században kimutatta és bizonyos mikroorganizmusok ellen hatásos is lehet, gyomor- és bélpanaszokra pedig régóta házi gyógymód, azért bélféreg ellen valószínűleg nem ezt fogja felírni az orvos.

Ami a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel kapcsolatban tudható, hogy vannak a fokhagymának hasonló hatásai, mint a jelenleg használt koleszterinszint-csökkentő gyógyszereknek, és bizonyos mértékben gátolják a vérlemezkék összetapadását, ami fontos lehet a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, illetve a szívinfarktus kialakulásában. Ugyanakkor a vérnyomásra gyakorolt említésre méltónak mondható hatását és az érelmeszesedés meggátolásában játszott szerepét nem igazán sikerült bizonyítani.
A fokhagyma másik jelentősnek tartott tulajdonsága a rákmegelőzésben betöltött szerepe. Statisztikai adatok és vizsgálatok eredményei alapján (ismét óvatosan fogalmazva) lehetségesnek tűnik, hogy a rendszeres fokhagymafogyasztás csökkenti a gyomor-, a vastag- és a végbélrák kockázatát.
Akármennyi is igaz az évezredekre visszanyúló fokhagymafogyasztáshoz kapcsolódó pozitív és negatív hiedelmekből, lebeszélni senkit sem akarok róla (sőt), de mint mindenre erre is igaz, hogy „mérték az érték”. A rendszeres és nagymértékű fokhagymafogyasztásnak lehetnek kellemetlen tünetei, amelyeknek egy része az eléggé agresszív „illatához” kapcsolódnak. Az aromaanyagok ugyanis a gyomron és bélrendszeren keresztül a véráramba is bekerülnek és eloszlanak a szervezetben, végül a vizelettel (ami rendben van) és a verejtékkel távoznak, ami viszont kellemetlen testszagot okozhat.

Vannak olyan vélemények, hogy a fokhagyma remek afrodiziákum is, de ezzel azért óvatos lennék, mert könnyen kontraproduktívvá válhat a dolog. Előfordulhat, hogy mire az egyik félnél meglesz a megfelelő hatás, addigra a másik fél a szaghatások miatt menekülőre fogja.

Telefonszám: +36 20 208 53 67

Email: novakpeter@nutriexpert.hu

Weboldal: nutriexpert.hu

Facebook: Novák Péter, táplálkozási tanácsadás