A magok egyik nagy csoportját az olajos magvak alkotják, amelyek jelentős része Európában is őshonos, vagy ha éppen nem, akkor is már elég hosszú ideje termesztik. Természetesen ahány mag, annyiféle, de néhány dolog általánosságban igaz az olajos magvakra: jelentős mennyiségben tartalmaznak telítetlen zsírsavakat, kiváló növényi fehérjeforrások, bővelkednek vitaminokban és ásványi anyagokban, ráadásul antioxidáns hatásúak. Ha ezeket a tulajdonságokat megfelelő szövegkörnyezetbe „csomagoljuk”, akkor kiderül, hogy a dió, mogyoró, mandula vagy éppen a tökmag és a napraforgómag legalább olyan csodaszerek, mint Dél-Amerikából származó társaik.

A mintegy 20 diófaj valamelyike szinte az egész világon előfordul, hazánkban leginkább az úgynevezett közönséges dió található meg. Azon kívül, hogy a termése élelmiszer, a levelét és a termés zöld burkát gyógyászati célra is használják. A dió, mint élelmiszer több jó tulajdonsággal rendelkezik, megtalálható benne többféle B-vitamin, de A- és E-vitaminban is gazdag. Olyan ásványi anyagokat tartalmaz (magnézium, kálium, fluor, szelén, réz, mangán), amelyek a szervezet működéséhez illetve az immunrendszer erősítéséhez szükségesek, ugyanakkor jelentős az omega-3 (többszörösen telítetlen zsírsav) tartalma is. Az előnyös tulajdonságok mellett van egy kis hátránya is a diófogyasztásnak, ami miatt érdemes azért korlátok közé szorítani, nevezetesen elég nagy a kalóriatartalma, 10 dkg dió egy átlagos felnőtt napi kalóriaszükségletének kb. 1/3-1/4 részét magában rejti. Különböző kutatások szerint egy csomó előnyös egészségügyi hatása is van (lehet) a diófogyasztásnak, pl. jó a vérszegénység és hajhullás ellen, valamint csökkenti az emlő- és prosztata rák kockázatát, aminek nyilván van némi tudományos háttere, de azért jobb óvatosan bánni az ilyen generális megállapításokkal. Az viszont, mint több más olajos magra, a dióra is igaz, hogy egyeseknél allergiás reakciókat válthat ki.

Ha olajos mag okozta allergiás reakcióról van szó, akkor a prímet gyakoriság szempontjából mindenképpen a földimogyoró viszi, amelynél a tünetek skálája egészen az életveszélyes reakcióig terjedhet. Kevésbé érintett ez ügyben a mogyoró csonthéjas változata, amely nálunk is őshonos, de nagyüzemi termesztése nem igazán jellemző. Pedig a dióhoz hasonlóan szintén értékes kiegészítő táplálék lehet, hiszen fehérjékben és telítetlen zsírsavakban gazdag, számottevő a B- és C-vitamin tartalma és értékes ásványi anyagok (magnézium, vas, kalcium, réz) találhatók benne. Természetesen a dióhoz hasonlóan ezt sem szabad kilószámra fogyasztani, hiszen szintén nagy a kalóriatartalma, de heti 3-4 alkalommal kis mennyiségben érdemes beépíteni az étrendünkbe.

A napraforgóval kapcsolatban elsőre minden bizonnyal a belőle nyert és széles körben elterjedt étolajra gondolunk, a napraforgómagra, vagy népszerű nevén a szotyolára legfeljebb, mint a focimeccsek elmaradhatatlan kellékére asszociálunk. Pedig fehérje, vitamin (A, B, C, D) és ásványi anyag (kalcium, nátrium, magnézium, kálium, vas) tartalma miatt az étrendbe is érdemes beépíteni, a konyhában remekül hasznosítható, jó kiegészítője lehet a különböző zöldsalátáknak, gyümölcssalátáknak, leveseknek és köreteknek. Hogy a kutatások szerint megállapított vérnyomás- és vércukorszint csökkentő, immunrendszert erősítő és vizelethajtó hatása valójában mennyire érvényesül, azzal nem is nagyon érdemes foglalkozni, ha igaz, akkor tekintsük egyszerűen bónusznak.

Az a tény, hogy a felsorolt néhány „hazai” magfajtába tulajdonképpen lépten-nyomon belebotlunk, nem jelenti azt, hogy azok értéktelenebbek, mint Dél-amerikai társaik, ésszerű keretek között mindenképpen érdemes beépíteni az étrendünkbe azokat.

Telefonszám: +36 20 208 53 67

Email: novakpeter@nutriexpert.hu

Weboldal: nutriexpert.hu

Facebook: Novák Péter, táplálkozási tanácsadás