Egy jó csapat alapja a klasszis kapus. Válogatottunk kapuját Szécsi Zoltán és Nagy Viktor fogja váltva őrizni. Szecska az utóbbi tíz esztendő legjobb kapusa, a fontos meccseken rá mindig lehetett számítani. Nemcsak a kapuban véd jól, hanem bátor kiúszásaival az ellenfelek leftei elől is gyakran elorozza a labdát. Bár Kemény Dénes egyenrangúnak tartja a két hálóőrt, én Szécsi Zolit tartom az előszámú portásnak. Nagy Viktor példaképéhez hasonlóan "kiuszkáló tipusú" kapus, s ő is képes hallatlan bravúrokra. Teljesítménye azonban kissé rapszódikus, néha rossz napjai is vannak. Kiss Gergely és Madaras Norbert személyében két klasszis balkezes bombázónk van, ők bármilyen körülmények között képesek meglendíteni a csapat szekerét. Irányítónkat, Kásás Tamást senkinek sem kell bemutatnom. Jelenléte demoralizálja az ellenfelet, kiszámíthatatlan passzaira senki sem tud felkészülni. Ha Kása a medencében van, akkor az ellenfél két játékosa őt figyeli. A bal oldalon Biros Péter bombái zúgnak az ellenfél kapuja felé, a laza csuklójú Varga Dénes pedig szélről ijesztegeti vetélytársainkat. Szerencsére válogatottunknak két jó lefte is van. Steinmetz Ádám fordulékonyságával, Hárai Balázs pedig fizikai erejével tud érvényesülni. A játék legszebb jelenetei a gólok, ám a csapat eredményességét döntően a védekezés minősége határozza meg. Varga Tamás, Varga Dániel, Hosnyánszky Norbert és Szívós Márton feladata a sallangmentes bekkelés lesz. Az elmúlt években válogatottunk sziporkázó támadójátékával még mindig bírta a semleges nézők és a szakértők szimpátiáját, a védekezés azonban a fontos meccseken néha elcsúszott. A bekkelés minőségének javításához szükség volt a "veterán" Varga Tamás reaktiválására. Mr. Őserő az előző két olimpián is csendben tette a dolgát. A bivalyerős délszláv lefteket nem engedte érvényesülni, így csapatunk eredményességének ő volt az egyik alappillére. Védőink egyébként univerzális játékosok, szinte mindegyikük képes gólt is szerezni. Sőt, mi több, Hosnyánszky Norbert az utóbbi időszak egyik leggólerősebb játékosa. A tizenhárom fős keretet egy zseniális szövetségi kapitány irányítja, aki eddig mindig tudott valami újat előhúzni a tarsolyból, amire az ellenfelek nem tudtak felkészülni. A pekingi olimpián a montenegróiak elleni elődöntőn, majd az amerikaiak elleni döntőn például az irányító Kásás Tamás beúszott a kapu elé, s a felpasszolt labdát a hálóba húzta. Ezt addig soha nem csináltuk, így ellenfeleink nem tudták, mire készüljenek.

Szóval ennyi klasszissal jó esélyeink vannak az idei nyári játékokon is, ám nem árt óvatosnak lenni. Csapatunkat zömében 30 év feletti játékosok alkotják, kérdés, hogyan fogják bírni a sorozatmeccseket. Kemény kapitány próbálkozott a fiatalítással is, törekvését azonban nem koronázta siker. Sajnos a mai húszévesek Vámos Mártont leszámítva nem érik el azt a szintet, hogy a válogatott kapujában dörömböljenek. S ellenfeleink is megerősödtek. Szerbia aránylag fiatal, ütőképes csapattal érkezik, s a horvátok is nagyon fenik a fogukat az ellenfelekre. A montenegróiak szintén bejelentkeztek az éremesélyesek táborába, bár a fekete hegyek lakói néha betlizni is képesek. Alessandro Capagna az olasz válogatott védekezését nagyon összerakta, a kellemetlen stílusú, pörgős taljánok bárkinek képesek megkeseríteni az életét. Az amerikaiak már az előző olimpián is meglepetést okoztak döntőbe jutásukkal, a Varellas és Azevedo által rohamra vezetett jenkik idén is a hat esélyes között vannak. Szóval nehezíti helyzetünket, hogy az előző három olimpiával ellentétben most nem egy-két, hanem öt csapatra is figyelnünk kell. Ezért még jobban kell drukkolnunk a fiúknak. Ha meglenne a negyedik győzelem, akkor történelmet írnánk.

Áldozó István

A kép forrása: vlv.hu