"Ez a csapat három éve játszik, edz együtt,- és nagyon jó a hangulat. Az egységet bizonyítja a hollandok elleni meccsünk, ahol az első félidő után 5-6 góllal ment az ellenfél. �gy mentünk ki a pályára, hogy: �gyerünk csajok, ez az utolsó harminc percünk így együtt, mutassuk meg." Hát a végére meglett a győzelem. Nehezen, de meglett.
Jól ismerjük egymást, és ez a társaság segített ezt a távolságot könnyebben átvészelni.

�sszességében nem rossz eredmény ez, bár természetesen ott szerettünk volna a lehető legjobban teljesíteni. Friss még az élmény, és talán lehetett volna jobb is; így sikerült, mi mindent megtettünk. Azok, akik előttünk végeztek, tényleg nagyon jó csapatok, a norvégok pedig kiemelkedtek a mezőnyből.

Dél-Korea egy érdekes ország, igaz olyan sok mindent nem láttunk belőle. Azért a szabad napokon szétnéztünk. Láttuk például a 88-as olimpia helyszíneit, az uszodát, ahol Egerszegi nyert, és más csarnokokat is.
Jártunk a piacon, ahol aztán volt minden, érdekes növények, bogarak... egy egészen más kultúra.

Most megyek haza. Sok időm nem volt a nyáron. A felnőtt válogatott után két hét, amit a családommal töltöttem, most pedig egyet kaptam. Folyamatosan tartom a lányokkal a kapcsolatot, tudom, mit edzenek, és hol tartanak. Várom már nagyon, hogy... újra találkozzunk! Furcsa lesz, hogy egyedül fogok csatlakozni, eddig a válogatott után mindig többen tértünk vissza a klubcsapathoz. Jövő héten, Veszprémben már ott leszek."