Egy filozófikus estén tárgyaltuk meg az esetet Dóri barátnőmmel léleketetéseink egyik alkalmával.
Adott a tény hogy Dóri nem szereti a spenótot. De elmegy vendégségbe ahol a háziasszony éppen spenótot főzött, és Dóri megkóstolja az illem kedvéért. Annyira ízlik neki a zöld maszlag hogy az étel pillanatok alatt elfogy a tányérjából. Ekkor bírálni kezdiaz asztaltársaság sőt a háziasszony is, és győzködik arról, hogyha nem szereti a spenótot nem kell úgy tennie az udvariasság kedvéért mintha szeretné azt. Dehát mégis annyira ízlik neki, hogy még repetát is kér.

„ az álláspontunk megváltoztatása nem gyávaság hanem a legnagyobb bátorság.”