November 8-án nyílt meg Szabó Béla fotóművész kiállítása Győrben. A kiállításon a győri művészeti, tudományos élet jeles képviselői is megjelentek. A rendezvényt Grászli Bernadett művészettörténész, múzeumigazgató, valamint Dr. Szunyogh László szobrászművész nyitották meg.

A kiállítás megnyitása után beszélgettem Szabó Béla fotóművész- és tanár úrral.

Mikor adja át magát a fotózás világának, mikor szeret fotózni?
Az ember akkor fényképez, amikor ideje van, főleg amikor saját hobbiból fényképez. Ennek van egy másik ága, a megélhetéses fényképezés, amikor az ember megbízásokból teljesít. Van olyan is, amikor saját magamnak adok megbízást, amikor rászánja az ember az időt és kikapcsolódásként, alkotói tevékenységként, önálló alkotói munkaként készít fényképet.

Mennyi idő mire egy kép, egy fotó kiállítható állapotba kerül?
Végül is van az emberben egy olyan érzés, amikor azt mondja, hogy most van értelme megnyomni az exponáló gombot. A fényképezés az élet egyik formája. Ahogy Henri Cartier- Bresson fotográfus megfogalmazta:
„ Van egy pillanat, amikor minden egy egységgé áll össze.” Ezt kell nekünk megtalálni. Van olyan kép, ami nagyon gyorsan elkészül, például a Balti-tengeres sorozatom gyakorlatilag 4-5 napnak az eredménye. Ugyanakkor van, amin az ember éveken keresztül dolgozik, mire meglesz az a pillanat, hogy kijelenthessük: igen, ezért szerettem volna megnyomni az exponáló gombot. Ezt így összességében nehéz megfogalmazni, hogy egy kiállítható anyag mennyi idő alatt készül el, sok mindentől függhet. Például a lehetőségektől, adott körülményektől, az alkotó hangulatától. Nagyon sok tényező játszik ebben közre.

Gondolom némi retusálást is igényelnek a fotók!
Nem! Igazából annyi retusálás szükséges, amennyi a digitális érzékelőn lévő szemét. A digitális utómunka ugyanúgy, mint a laborálási munka is nagyon sok időt vesz igénybe. Régen ezt az időt az ember egy sötét kamrában töltötte, míg most a számítógép előtt. A mostani világnak annyi előnye van, hogy lehet közbe kicsit pihenni, majd folytatni tovább a munkát.

Mi a képeinek a nézőkhöz szóló üzenete?
Minden képnek meg van a maga üzenete, kérdés az, hogy az alkotó mit gondol üzenetnek, a másik kérdés pedig, hogy a néző mit talál meg ebből az üzenetből, hogyan fogadja be. Én azt mondom, hogy a természet szép. Úgy gondolom érdemes kimenni a természetbe és időt szánni arra, hogy az ember lehiggadjon, megnyugodjon a napi rohanás után, élvezze a természet szépségét, keresse meg azokat az apró értékeket, érdekességeket, ami mellett lehet, hogy nap, mint nap elfutunk, de mégis egyfajta izgalmat, nyugalmat sugároznak. Nézzünk körül a saját világunkban és élvezzük ezt a saját világunkat.

Melyik az a fotóművészeti irányzat, amelyik Önnek kedvenc és amelyiket magáénak érez?
Az én világom alapvetően a fekete-fehéret jelenti. Szeretek kijárni a természetbe, fiatal koromtól kezdve tájfényképezéssel foglalkozom, ami nekem egy megnyugtató érzés. Nem a tájat akarom rögzíteni, mint valósághű leképezés. Nekem a táj egy alapanyag, amiből kiválasztom azokat a formavilágokat, azokat az apró részleteket, melyek számomra ott és akkor izgalmasak voltak és valamiért szeretném megmutatni a közönségnek.

Köszönöm szépen a beszélgetést!

Szabó Béla EFIAP fotóművész kiállítása november 8- tól december 31-ig, hétfő kivételével naponta 10–18 óráig tekinthető meg a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Apátúr ház kiállítóhelyen.