„Felléptünk már a Forgószél, avagy a képzelet csodája, a Queen és a Zorba, a görög című előadásokban.” – nyilatkozták a diákok.

Múlt pénteken, október 15-én megnéztem, hogyan zajlik egy balettórája a Győri Tánc-és Képzőművészeti Iskola 9. osztályának William Fomin Harangozó-díjas magántáncos, koreográfus vezetésével.

Reggel 7óra 40 perckor kinyílt a kapuja a Győri Nemzeti Balett próbatermének a Győri Nemzeti Színházban. A táncosok és mesterük készen álltak a közel másfél órás kemény edzésre, Döme Sándor zongora korrepetitor zenei aláfestésével.
A balettről, az órákról beszélgettem a táncosokkal, akik előtt komoly lehetőségek állnak a pályán.
Mióta ismerkedtek a balett világával?
Herkovics Eszter Adria: Anyáék mindenképpen egy olyan iskolába szerettek volna beíratni, ahol valamilyen különleges képzést kapok. Nem egy átlagos, hanem egy művészeti iskolát választottak nekem. Első osztályos korom óta táncolok.
Fényes Klaudia: Én harmadikas korom óta táncolok, balettozni hetedikes koromban kezdtem el a Győri Tánc-és képzőművészeti Iskolában Előtte már Sopronban - ahol élek-, kaptam egy kis ízelítőt a balett világából.
Horváth Mónika: Én nemrégiben, 9. osztályba kerültem a győri Képzőművészetibe, egyébként negyedikes korom óta táncolok. Eddig csak heti két órám volt ott. Ez sokkal nehezebb, de szeretem csinálni és szívesen járok a győri iskolába.
Jakab Csaba: Én 6 éves korom óta táncolok. Ötödikes koromba kerültem ide a Tánc-és Képzőművészeti Iskolába. Mindenféle táncot tanultam már.
Színpadon hogy érzitek magatokat, szoktatok fellépés előtt izgulni?
Klaudia: Igazából a színpad egy teljesen más világ, teljesen más érzés, mint a hétköznapokban. Például van valami fájdalmunk, amint kimész a színpadra, azt elfelejted. Akkor csak az előadásra koncentrálhat az ember. Minden megszűnik körülötted, csak a zene szól.
Az óráitokon kívül gondolom vannak fellépési lehetőségeitek is. A közeljövőben hol láthatunk benneteket szerepelni?
Klaudia: Eddig is nagyon sok mindenben szerepeltünk. A Győri Nemzeti Balettel lehetőségünk adódott több előadásukban szerepelni a színházban. Felléptünk már a Forgószél, avagy a képzelet csodája, a Queen és a Zorba, a görög című előadásokban. Évvégén mindig rendeznek a végzősöknek egy koncertvizsgát az iskolában, ott is fel szoktunk lépni.
Van példaképetek a szakmán belül?
Klaudia: Nekem a Győri Nemzeti Balett társulatából a japán származású Daichi Uematsu a példaképem.
Eszter: Nekem Felméry Lili Prímabalerína. Lili a Magyar Táncművészeti Főiskolán végzett és jelenleg a Magyar Nemzeti Balett társulatával az Operaházban táncol.
Csaba: Nekem Pátkai Balázs Harangózó-díjas, a Győri Nemzeti Balett táncosa.
Milyen utat kell végigjárnotok, hogy teljesíteni tudjátok ezt a művészeti iskolát?
Eszter: Félévente vannak vizsgák és a tananyagot, amit az adott évben megtanulunk be kell mutatnunk és annak alapján leosztályoznak minket. Aki nem teljesíti a feladatokat, eltanácsolják az iskolából. Rengeteg sikerélményünk van, amik visznek bennünket tovább.

Külföldön is szívesen fellépnétek?
Eszter: Igen. Biztosan. Sajnos még nem volt rá lehetőségünk, de szívesen mennénk majd egyszer.

Amikor ott voltam a balett órátokon felfigyeltem a gyakorlatok sorába arra, amikor bekötöttétek kendővel a szemeteket és úgy balettoztatok. Ennek milyen jelentősége van?
Eszter: Igazság szerint az egyensúlyérzékünket fejlesztjük.
Klaudia: Azt azért csináljuk úgy, mesterünk mondta, hogy ezáltal jobban odafigyelünk a bensőnkre, ne csak a tükörbe nézzük magunkat és ne aszerint javítsuk ki, hogy hogyan álljunk vagy hogyan emelkedjünk, a lábunk is jó helyen legyen, hanem magunk is oda tudjunk figyelni erre belülről. Hiszen a színpadon sem lesz majd fellépéskor tükör. Amikor adódnak majd olyan alkalmak, hogy a színpadon teljesen sötét lesz, úgy is el kell majd tudnunk igazodni.
Óráitok között szerepelnek például a Repertoire és a Horton tecnika. Ezek mit foglalnak magukba?
Eszter: A „Repertoire”- on egy zenére tanulunk be koreográfiát, melyet be kell mutatnunk a félévi és évvégi vizsgáinkon.
Előfordulhat egy rossz mozdulat is tánc közben. Mennyire okozhat nehézséget egy mozdulat? Milyen hátrányok lehetnek? Mire kell különösen nagy figyelmet szentelni?
Klaudia: Figyelnünk kell arra, hogy meg ne húzzuk magunkat.
Eszter: Tehát fontos az alapos bemelegítés. Szerintem nincs olyan balettos, akinek ne fájna valamije.
Klaudia: Egy idő után tönkremehetnek az ember izületei is. Ezenkívül nagyon figyelni kell, koncentrálni kell a zene ritmusára is, hogy minden pontos legyen.
A spiccelés például mennyire nehéz technikailag?
Mónika: Szerintem ez az egyik legnehezebb a balettban. Fájdalommal jár, és mégis úgy kell benne mozogni, mintha semmit sem éreznél. Én eddig egyáltalán nem spicceltem, csak most ősszel kezdtem el itt a Tánc-és Képzőművészetiben , ezért ebből is le vagyok maradva kicsit. Mindent beleadok, és ennek remélem meg is lesz az eredménye hamarosan. A spicclésen kívül is vannak lemaradásaim, ezeket is igyekszem minél hamarabb behozni. Egyszerűen imádok balettozni, így is élvezem, hogy nem vagyok egy szinten az osztálytársaimmal. Az akaratom az nagy, mindent beleadok, úgyhogy ennek remélem meglesz a gyümölcse.
Melyek azok a fontos instrukció mestereknek, amelyekre különösen odafigyeltetek?
Eszter: Különösen figyelnünk kell arra minden gyakorlatnál, hogy a testünket összhangba hozzuk a központunkkal. A kisujjunktól kezdve a hajszálunkig mindre figyelnünk kell. Pont ez a nehéz benne.
Gondolkoztatok már azon, hogy ha befejezitek az iskolát, hova mennétek tovább?
Klaudia: Nekem a Győri Balett nagy cél lenne, de igazából fontosnak tartom, hogy a szakmámmal el tudjak helyezkedni valamelyik társulatnál, illetve továbbtanulni a Táncművészeti Főiskolán.
Eszter: Mindenképpen szeretnék elmenni a Táncművészeti Főiskolára tanulni. Egyenlőre társulatot még nem választottam. Én is szívesen mennék a Győri Baletthez.
Mónika: Első sorban a Győri Baletthez szeretnék menni, de ha ez véletlenül nem jönne össze, akkor pedig egy másik társulatot választanék.
Csaba: Én is a Győri Balettnél szeretnék továbbhaladni vagy pedig külföldön. Szívesen mennék például Csehországba vagy Pozsonyba.
Megfogalmazódott-e már bennetek a gondolat, hogy mit ad számotokra a balett?
Eszter: Boldogságot!
Klaudia: Igazából én már nem is tudnám elképzelni az életemet balett nélkül.
Mónika: Én eddig csak hobbi szinten balettoztam, nagyon le vagyok maradva, úgyhogy mindent bele kell adnom, de nagyon szeretném fejleszteni magamat.
Csaba: Nagyon szeretek én is balettozni. Én sem tudom elképzelni az életemet tánc nélkül.
Köszönöm szépen a beszélgetést!

" Tánc nélkül a lelkünk üres.
A tánc életerő,
A tánc érzelem,
A tánc hangulat.
Tehát mi is a tánc? Talán a lélek öröme. Az enyém mindenképp.”
/ Bretus Mária -balettmester/

Mesterük, William Fomin kitűnő koreográfus1983-ban végzett a szentpétervári Vaganova Balett Akadémián, majd Izsevszkben, Kujbisevben és Donyeckben volt szólótáncos. 1990 óta Magyarországon él és dolgozik. A Győri Nemzeti Balett örökös tagja. 1979 az akkori végzős balettintézeti évfolyammal megalapította a Győri Balettet Markó Iván vezetésével.
A győri közönség láthatta őt színpadon például a Keep Smiling! Hódolat Chaplinnek című produkcióban Chaplin megformálásában.