A bemutatót megelőzve beszélgettem az előadás két szereplőjével Molnár Lászlóval és Molnár Ágnessel.

Anatoly Sergievsky és Florence szerepét játszátok a Sakk című musicalben, mindkettő főszerep. Könnyen rátaláltatok a karakterekre?
Molnár Ági: A szerep szerint Florence Vassy egy magyar származású hölgy, aki határozott, céltudatos, tudja, hogy mit akar. Az amerikai sakkozó intendánsa, aki később szerelmi viszonyt kezd az orosz sakkozó Anatoly-jal. Nehéz feladatnak tartom a megformálását mind hangilag, mind pedig színészileg.
Molnár László: Igen. A karakterre igen. Viszont szerintem nagyon nehéz jól énekelni a darabot és így zeneileg sokkal nagyobb kihívás, mint színészileg. Itt nem elég ha valaki szép, itt jól kell énekelni, mert szakmailag csak akkor siker.

A történet a hidegháború idejében játszódik. Szerepeitek megformálásánál merítettetek ebből a korszakból?
Molnár László: Nem sok köze van a figuráinknak a hidegháborúhoz. Egy sakkozó szerelmes férfi és egy manager nő románca bármikor, mondjuk ma is elképzelhető. Tehát a kérdésedre a válasz az, hogy nem.
Molnár Ágnes: Konkrétan a szerepem megformálásához nem merítettem, de a történelem ezen szakaszával természetesen tisztában vagyok.

Tudjuk, hogy az ABBA két tagja és Time Rice írta a zenéjét. Idéz valami könnyedséget az ABBA világából vagy egy nehéz musicalről van szó?
Molnár László: Azok fogják szeretni, akik odavannak a zenei csemegékért. Tudni kell, hogy ennek a musical-nek opera jellegű szerkezetet adtak, kevés prózával. Ennek a darabnak semmi köze az úgynevezett ABBA dalokhoz, viszont az előadás zenéje legalább annyira érdekes és szerethető, mint a szerzőpáros egyéb dalai.

Kettős szereposztásban játszátok az előadást ami színházi nyelven „lekettőzés”. Gátolhatja ez egy színész munkáját a készülésben vagy a próbálásban?
Molnár László: Nem! Végzem a dolgom a legjobb tudásom szerint és szerintem a másik Anatoly is így tesz. Aztán persze, hogy kinek mi a legjobb tudása, azt majd az a néző dönti el, aki a darabot mindkét szereposztásban végignézni. Szerintem érdemes.
Molnár Ágnes: Én is azt gondolom, hogy nem! A színész mindig a saját eszköztárát használja fel a rendező elképzeléseinek megvalósításához, pont ezért mindkét előadás ugyanaz és mégis más.

Az amerikai nagymester személye ismert. Az orosz nagymesterek közül Korcsnoj, Karpov vagy Szpasszkíj szerepét formálod meg Laci?
Molnár László: Egyiket se és mindegyiket, hiszen ez egy kitalált figura, aki egy kicsit ez is, meg az is.

Végigjátsszátok az országot és Laci, te rendezel is. Sikerek kísérik végig életeteket.
Ági! Még nagyon fiatal vagy, hogy érzitek, melyik karaktert éreztétek legjobban magatokénak? Laci, te melyik rendezésedre vagy a legbüszkébb?
Molnár László: Az ország szinte mindegyik színházában játszottam már. Amikor én kezdtem a pályámat, ezt a fogalmat, hogy zenés színész, még nem ismerték. A vígjátéktól a drámán keresztül a musical-en át az operettig mindenféle szerepet játszottam. Győrhöz az első meghatározó élményem a 2001-es Nyomorultak előadás. Amikor egy színésznek megadatik az, hogy Jean Valjean-t játszhat, na az egy felemelő érzés. Minden tekintetben a pályám egyik legmeghatározóbb szerepe. A másik ilyen, ami viszont emblematikusan az én nevemhez kötődik az a Jekyll & Hyde, amit épp tavaly mutattunk be Szegeden a Dóm téren és Győrben, és amit 12 év alatt több mint százszor eljátszhattam Magyarországon és külföldön egyaránt. Éppen egyik reggel azon kezdtem el gondolkodni, hogy jövőre leszek 30 éve a pályán… Rengeteget játszottam és volt úgy, hogy 6-7 bemutatóm volt egy évben. Debrecentől Békéscsabán át Miskolcig mindent bejártam. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Verebes István-féle nyíregyházi színháznak tagja lehettem. Remek igazgató volt mindenféle üldözési mánia és féltékenység nélkül és persze remek színészek voltak körülöttem, akik játszótársak, akik partnerek voltak, akikre büszkén felnézhettem. Számomra a színház a rendről, a fegyelemről, a tehetségről, a tudásról, az odaadásról és a tiszteletről, nem pedig a mutyiról, smúzolásról és félelemről szól. Persze én idealista és egyben maximalista vagyok!
Molnár Ágnes: Állok elébe minden feladatnak és örülök minden lehetőségnek, ami megtalál. Színészi pályám 6 évesen kezdődött, amikor eljátszhattam a Brémai Muzsikusok egyik szerepét. Imádtam... Onnantól kezdve nem volt visszaút...
A Pesti Magyar Színház stúdiósaként 2006-ban végeztem. Később elkerültem a Rock-és Musical Színház társulatához, ahol 2 éven keresztül Miklós Tiborral (Isten nyugosztalja) dolgozhattam együtt. 2008-ban elnyertem az István, a király 25 éves jubileumi évfordulójának televíziós szereplőválogatásán Boglárka (Koppány feleség) és a Táltosasszony szerepét. Közben elvégeztem a Budapesti Kommunikációs Főiskola Reklámszervező szakát is. Emellett önálló társulatommal (Múzsák Társulat) 3 éven keresztül jártuk az országot musical-és operett előadásainkkal. Vokáloztam a Máté Péter zenekarban, a Keresztes Ildikó Band-ben és a Feke Pál Band-ben. Életem meghatározó élménye a Nyomorultak musical-ben Fantine szerepe, amelyet a kecskeméti Katona József Színházban játszhattam el 2010-2011-ben. Csodálatos zene, csodálatos előadás... Jelenleg pedig a komáromi Magyarock Dalszínház Társulatánál is vendégszerepelek.
Idén már harmadik évada játszom itt a Győri Nemzeti Színházban. A Vörös Pimpernel c. darabban mutatkoztam be 2011-ben, majd következett a Jekyll és Hyde Lucy-je, most pedig a Sakk c. előadás Florence-e. Nekem mindegyik szerep a szívemnek kedves, hiszen mindegyiket teljes odaadással és alázattal, szívvel-lélekkel próbáltam a magamévá tenni, a sajátommá formálni. Köszönöm a lehetőséget, hiszen mind egytől-egyig remek, zenés, női főszerep, remek rendezőkkel és persze remek csapattal...

Laci! 1975-1999. 24 év. Milyen út vezetett a Magyar Állami Balettintézetből a Musical Színház alapításáig, ami hazánk egyetlen produkciós színháza volt?!
Molnár László: ’75-től ’84-ig jártam a Balett Intézetbe, olyan osztálytársakkal mint például Nagy Zoli barátom, aki Kossuth-díjas balett művész volt, és aki sajnos már nem lehet közöttünk. A Balett Intézetből alapvetően egy térdsérülés vezetett el a prózai-zenés színház felé. 18 évesen Kecskeméten -ahol születtem- elkezdtem mint csoportos szereplő, énekkari tag szerepelni a színházban. Ez az időszak körülbelül 4 évig tartott. Ezután nagyon sok szerep, sok színház, sok igazgató következett. 1999-ben megalapítottam a Musical Színházat, amivel bejártam egész Magyarországot és fél Európát. Evita, Jézus Krisztus Szupersztár, Jekyll és Hyde, Best of Broadway, A Vörös Pimpernel. Sok díj, sok barát és még több irigy ellenség. Ez a rövid mérleg.

Köszönöm szépen Nektek, hogy beszélgethettünk!
Molnár Ágnes: Köszönjük szépen!
Molnár László: Viccelsz? Mi köszönjük, hogy ilyen jót beszélgethettünk!

A Sakk című musical premierjére sokan ellátogattak Budapestről is.
A nézőközönségben feltűntek a zenei élet jelentős képviselői közül Meződi József az Apostol Együttes énekese, Benkő László Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar zenész, billentyűs, zeneszerző, az Omega Együttes tagja és rajtuk kívül Rékasi Károly színész és Nádas György Karinthy-gyűrűs magyar humorista is.
A Sakk-hétvégén hatalmas taps és lépcsős teltház fogadta a művészeket. Ezúttal Anatoly Sergievsky szerepét Molnár László, Florence-t Molnár Ágnes, Frederick Trumper-t Vanya Róbert, Molokov szerepét Molnár Erik, Svetlana Sergievsky- t Tunyogi Bernadett és a bírót Török Tamás alakította lenyűgöző sikerrel.

Fotók: Szirmai Klári